Egy szülő meddig tartsa a kapcsolatot a gyerekével / gyerekeivel?

Nem hinném, hogy a dolgok ennyire sarkítottak. Ha a gyerek felnő, akkor normális esetben a felnőtt szülő felnőttként bánik vele, de tart vele valamiféle kapcsolatot (hacsak valamelyikük el nem szúrja ezt alaposan).

A "kapcsolatot tart a gyerekével" azonban nem egyenlő azzal, hogy továbbra is gyerekként kezeli a már felnőtt gyerekét. Sem azzal, hogy úgy lerúgja magáról, mintha semmi köze sem lett volna hozzá soha. Mint mindenben, itt is az arany középút a jó, szerintem.

Normális a szülő?

Normális a gyerek?

Akkor normális a szülő-gyerek kapcsolat, ami valamelyik halálával ér csak véget.

Mit jelent neked a kapcsolat tartása?

Felhívjátok egymást kölcsönösen pár naponta, hetente, havonta? Látogatjátok egymást hetente, havonta, félévente? Köszöntitek egymást névnapon, szülinapon, karácsonykor vagy egyéb alkalmanként?

A jó kapcsolattartás alapja felnőttkorú gyerekek és szülők között a kölcsönösség és a bizalom. Ha csak az egyik fél tesz erőfeszítéseket a kapcsolat tartására, ott a másik fél bizony egy idő után úgy gondolja, hogy felesleges az energia pocsékolása és inkább a saját életét éli. (jó esetben nem lesz depressziós és képes tovább lépni)

Tehát azt mondom, ha ez a kölcsönösség nem áll fenn, gondolkozz el azon, (ha amúgy normális gyerekkorod volt és nem bántalmaztak, vertek, stb.) hogy mennyire vagy részese annak, hogy a szüleid tovább léptek...

(Te mennyire igyekszel velük kapcsolatot tartani és kommunikálni?)

Normális esetben, amíg valamelyikük meg nem hal.

Ettől még élheti az életét. Nem kell sem anyagilag, sem tevőlegesen kiszolgálnia a felnőtt gyerekét. Szükség esetén meg segítsen mindegyik fél a másiknak, hisz ettől család egy család (akkor is, amikor már külön családja van a fiatalnak).