Nem bírom már, hogy anyukám folyton ezzel cseszeget, mit tegyek?

Sziasztok! 19 éves lány vagyok, 167 cm és 51 kg. Vékony vagyok, de nem anorexiás, anyukám mégis úgy állítja be, mintha beteg lennék. Rendesen eszem, nem szoktam diétázni és testkép zavarom sincs, reálisan látom magam: valóban vékony vagyok, de nem látszanak ki a bordáim, és nem vagyok elöl deszka hátul léc sem, teljesen arányos vagyok, van mellem és fenekem is.

Ennek ellenére anyukám egy nap kb 5x rákezd arra hogy ez mennyire nem normális az én koromban, és hogy ő ismer olyan 13 évest aki nőiesebben néz ki mint én, és mennyire kislányos ez az alak ami nekem van. Megmondom őszintén egyrészt nagyon unom már ezt hallgatni, másrészt a fejem tetejére is állhatok, én ennyit tudok enni, ennyi esik jól, így érzem jól magam.

Sokszor előfordul az is, hogy megyünk valahova, találkozunk egy ismerősével, és megy a szokásos "de szép lányod van" beszélgetés. Anyukám meg ilyenkor is mindig rákezd, hogy de mennyire csúnya hogy ilyen sovány vagyok. Hiába válaszolnak vissza az ismerősei is, hogy de hát nincs velem semmi baj, egyszerűen nem akarja megérteni.

Nem tudom, anyukám pontosan mit lát, amikor rám néz, de nagyon rosszul esik, hogy ilyeneket mond. Már idegesít is nagyon, amikor rákezd, de valahol mindig szomorú leszek tőle. Mit tegyek szerintetek? Hiába próbáltam vele erről beszélni mindeddig.