Szülők! Ti ugyanannyira szeretitek mindegyik gyereketeket?

Igen is meg nem is. Három gyerek van, 15, 11 és 2,5 éves, fiúk-lányok vegyesen.

Ugyanúgy szeretem őket, a mértéke ugyanaz. Mindegyikért megtennék bármit.

De ők sem egyformák.

Hol egyiket, hol másikat érzem közelebb magamhoz. De ez szinte naponta változik.

A két nagy kamaszodik, ami azzal is jár, hogy feszegeti a határokat, aztán hisztizik, ha megtalálta. Amikor két napja duzzog, hisztizik, csapkod, nem lehet hozzászólni, és b.s.zik megcsinálni a házimunkából ráeső részt, akkor nekem se megy, hogy jópofizzak vele, és eldumáljunk. Ha a tesó épp bújósabb, szót fogad, akkor természetes, hogy úgy érzem, hogy most jobban kijövök vele.

Illetve alapvetően másképp kell nevelni egy 2,5 éves dackorszakos kis lü.tyőt, mint egy 15 éves lak.li kamaszt. Mondjuk utóbbi nem igényli, hogy hozzàm bújva aludjon, ha picit is beteg, előbbi meg nem tekereg a haverokkal. Más gond van egy lánnyal, és más egy fiúval.

A három gyerek alaptermészete is más. A lányomra elég, ha ráröffenek, a két fiúnàl szigorúbbnak kell lenni. Cserébe a nagyfiú önállóbb, talpraesettebb, a lànyom meg kicsit kétbalkezes.

Eleve más az együtt töltött idő mennyisége is. A legkisebbet vinni kell mindenhová, 0-24 a fen.e.kemben van. A legnagyobb szíve szerint csak este ugrana be tusolni és kienni a hűtőt, aztán irány vagy a haverok, vagy a barátnője.

De ez nem jelenti azt, hogy a legkisebbet jobban szeretem, csak viszonylag s2a.rul tűri egy átlagos 2 éves, ha fél napot egyedül hagyják. ;)

Ezek azok a dolgok, amikből időnként testvér féltékenység szokott lenni. Ez nálunk nem tabu, nyugodtan lehet erről beszélni. Akkor megbeszélem, hogy mit miért csinálok, és azt, hogy adott gyerekem mitől érezné magát jobban. Persze ha az a legújabb 200 ezres kütyü, akkor elküldöm a fra.ncba. ;)

Pont ezekből lesz az olyan hiszti utána, hogy a kicsi "mindent" megkap, ő meg semmit. Nanà, hogy egy 600 ft-ot akciós pólót vagy egy 400 ft-os kisautót könnyebb megvenni, mint egy új gamer laptopot.

Szóval nem egyszerű úgy egyensúlyozni, hogy mindenkit úgy tudj szeretni, ahogy neki szüksége lenne rá, és a legnagyobb igyekezet mellett is félre tud siklani a dolog.

De ettől még mindegyiket egyformàn szeretem, csak nem ugyanúgy mutatom ki.

Két huszonéves lányom van, 1 év köztük a korkülönbség.

A nagyobbik személyisége rám hasonlót, a kisebbik az anyjára.

Én mindig mindkettőt ugyanúgy szerettem, sosem tettem különbséget közöttük.

Ex feleségem viszont egyértelműen a kisebbiket szerette jobban, a naggyal többet kiabált. Már kisbaba korában azt állította, hogy a gyerek direkt rugdossa őt. Sosem értettem hogya tud így különbséget tenni közöttük.