Szerintetek ez így helyes és helyénvaló cselekedet?

20 évesek vagyunk a párommal több mint féléve együtt vagyunk, ebből 3 hónapot együtt éltünk. Történetünk:

A párom szülei befolyásolják illetve, szabályozzák a páromat. Saját keresete van ahogy nekem is, és külön élünk a szülőktől. Nem függünk tőlük. Az anyukája itthon él. Apukája meg külföldön dolgozik, ott is él. Anyuka nem szól bele a dolgainkba, szoktuk látogatni, én szoktam neki segíteni, vagy ha úgy van sütök valamit( cukrász vagyok). Édesszájú értékeli, és meg kell, hogy mondjam egy tündér. Apuka már más tészta. Külföldön él, nagyon ritkán jár haza, de elmondása szerint jól el van ott ahol van. A fiát viszont kiakarja sajátítani, nem tetszik neki, hogy velem van. Egyik ilyen alkalommal hazajött bevágta a kocsiba a páromat és elmentek autókázni. A párom könnyes szemekkel jött vissza. Apuka elmondta, hogy nem tetszik neki, hogy ennyire összevagyunk nőve. És, hogy válasszon. Persze párom nem akart, és mondta, hogy ilyet ne kérjen. Ezt, apuka tagadta, de ráhagytam. Majd, teltek a hónapok , párom kapja a telefonhívást, hogy az apja megvette neki a repjegyet. Nem sokára utaznia kell ki hozzá. Szerzett neki állást ott ahol dolgozik. Párom, mondta, hogy ne haragudjak de mennie kell. Nem örültem, neki mert meglepett, és hirtelen jött. Rossz érzésem volt. De annak örültem, hogy esélyt kap arra, hogy jó állása legyen. Aztán eljött a nap , kiment. Az apukája már pár nőnek a hotelban beakarta mutatni. Nem is érdekelt volna. De apuka mondogatta, hogy szedje fel valamelyiket, "svájci nők gazdagok... velem semmi jövője. " Párom kiakadt és összeveszett vele. Most hazajött egy hétre, de apuka is nem sokára hazalátogat. Nem szeretné, hogy velem töltse ezt az egy hetet. A legjobb a sztoriban. Hogy 3 hónapig nem jöhet haza a próbaidő miatt állítólag. Szóval ez számunkra borzalom. Nekem mindenképpen. Nem tudom mit tegyek... Szeretjük egymást de az apukája elválaszt minket. Én békét akarok. Nem kell, hogy szeressen.. de legalább ne vegye el tőlem a fiát. Szerintetek?

20L