Miért van az hogy amíg élt apám, nem tudtam neki megbocsátani, a halála után viszont azonnal elszállt minden neheztelésem? Más is volt ezzel így?

Az 1. két válaszoló közül egyiknek vagy mindkettőnek igaza lehet.

Annyit tennék hozzá, hogy ezen ne aggódj túl sokat, egyrészt mert nem tudod visszacsinálni, másrészt meg ha keresztény vagy, akkor az ő lelki üdve nem attól függ, hogy Te személy szerint megbocsátottál-e neki még életében, neked meg az a fontos, hogy bármikor, akár a halála után bocsáss meg neki. Más vallásokhoz nem értek, de valószínűleg hasonlóan van.

Ha meg nem vagy hívő, akkor tulajdonképpen semmit nem befolyásol. Igaz, hogy lehet, hogy rövid ideig könnyebb lett volna neki, ha többet segítesz rajta, ez lehet, hogy nem volt éppen nemes cselekedet tőled, de ezt már vissza nem tudod csinálni. Inkább igyekezz másokkal jó lenni ezen túl. Nem görcsösen, nem azért, mert apádnak ez bárhogy számítana, hanem hogy úgymond tükörbe tudj nézni. Legyél rendben saját magaddal.

Elsővel teljesen egyet értek.

Amikor apám meghalt, akkor mintha elvágták volna, elmúlt minden negatív érzés. Pedig szinte gyűlöltem, de onnantól, hogy nem volt, kvázi értelmetlenné vált a gyűlölet.

Későbbiekben viszont néha vissza tér a neheztelés, mert sok dologra jön rá az ember utólag, tiszta, érett fejjel. Látok egy normális családot, látom ki hogy áll az életben, és olyankor azért eszembe jut, hogy nekem ezekre esélyem sem volt.