Az általában igaz, hogy a szülők a gyermekükben saját egykor meg nem valósított céljaikat látják és azt is szeretnék, hogy a gyerek vigye véghez ami nekik nem sikerült?

Az én nagyapám világ életében sportoló akart lenni, csak egy baleset miatt abba kellett hagynia. Ezután az anyámból minden áron úszót, másik gyerekéből futballistát, belőlem meg szintén sportolót akart csinálni (és még az sem érdekelte, hogy szinte belepusztultam egy idő után), szerencsére sikerült abba hagynom 6-7 év után (amitől annyira ideges lett, hogy fél évig nem szólt hozzám, holott egy lakásban éltünk... és csak akkor békült ki velem, mikor rá egy évvel felvettek az egyetemre).

Nyilván van ilyen is, és nem feltétlenül rossz. Abban az esetben, ha az adott gyereknek van hozzá tehetsége és kedve, akkor igen motiváló a szülői támogatás.

Nem.

Egy NORMÀLIS szülö nem ilyen!

Általában sajnos igen. A tudatalatti működik ilyenkor, de tudatosan elkerülhető.

Nálunk ez a helyzet anya és apa részéről is. Ők elhanyagolták a tanulást annak idején, nincs se érettségijük, se diplomájuk. Anya mindig mondogatja, hogy nagyon bánja, hogy annak idején lusta volt tanulni. Most pedig rajtam keresztül próbálja ezt bepótolni. Velem mindig szigorú volt tanulás terén. Mikor általános iskolás voltam mindig azt mondta, hogy először a tanulás és utána jöhetnek csak a barátok meg a játék. Akkoriban még nem voltak okostelefonok csak számítógépen vagy laptopon lehetett internetezni. Anya nem engedett hétköznap internetezni csak hétvégén, mert nehogy a tanulás rovására menjen. Ez miatt lett egy kis megfelelési kényszerem általános iskolában, volt amikor hármast kaptam és féltem hazamenni, de szerencsére nem kaptam ki. Viszont anya annyira erőltette a tanulást, hogy ennek az lett az eredménye, hogy már általános iskolában ilyen hetedik, nyolcadik osztályban már kiégtem a tanulás terén. Előtte mindig késő estig tanultam azért, hogy jó jegyeket kapjak, négyestől rosszabbat semmiképpen. Ez miatt hamar kiégtem, középiskolában már egyenesen lesz.artam a tanulást, nem érdekelt, sőt utáltam. Ez azért lett, mert általános iskolában anya azt mondta mindig, hogy először a tanulás, utána jöhetnek a barátok, az internetezés stb. Nos ezt az én akkori kis eszem úgy fogta fel, hogy a tanulás egy rossz dolog, hiszen miatta nem csinálhatok azt amit szeretnék. Anya természetesen nem megutáltatni akarta velem a tanulást csak azt akarta, hogy már általános iskolában megértsem azt, hogy az embernek vannak kötelességei, amik előbbre valók, mint a szórakozás és nekem akkor az volt a kötelességem, hogy tanuljak. Ő ezt próbálta velem megértetni és hozzászoktatni ahhoz, hogy legyen rendszer az életemben. Először végezzem el a feladataimat és majd utána jöhet a szabad elfoglaltság. Csak hát én ezt másképpen fogtam fel. Egyébként a mai napig tanulás mániája van. Azóta már leérettségiztem, elvégeztem egy OKJ tanfolyamot, jelenleg a jogosítványt csinálom, de ő még mindig nyaggat, hogy tegyem le a nyelvvizsgát is meg próbálkozzak, hogy felvegyenek főiskolára, szerezzek diplomát. Én azt gondolom ez, hogy ennyire erőlködik a tanulással annak tudható be, hogy ő annak idején nem érte el ezeket, mert lusta volt tanulni, megbánta, hogy akkoriban nem tanult és most rajtam keresztül akarja "bepótolni".

A szülők java. Ha jogsihoz lenne kötve a gyerekvállalás, akkor persze egynek sem lehetne. Az emberek tekintélyes hányada önnön pszichéjével bármit kezdeni képtelen lúzer, aki olyasmit vár el a gyerekétől, ami ő nem tudott elérni. Igazi hogy ne neveljünk gyereket 101.

Szia! Jó kérdés. Mi jogászok vagyunk a férjemmel. Igazából egyikünk se szereti, épp ezért beszéltük, hogy reméljük, a gyerekek nem lesznek azok :) de persze nyilván megtiltani nem fogjuk nekik. De szerintem inkább természettudományos irányba fogjuk terelni őket (még nagyon kicsik), de ez alatt csak azt kell érteni, hogy ha nem megy a matek, fizika, kémia stb mint a karikacsapás, akkor azért biztatjuk őket, hogy ne adják fel, nem könyveljük el rögtön, hogy “humán beállítottságú a gyerek”. Magam részéről egyébként nem arról van szó, hogy az álmaimat akarom megvalósíttatni, hanem inkább az, hogy úgy látom, érdemesebb reál irányba tájékozódni.