Válás utáni kapcsolattartás a gyerkőccel. Milyen tapasztalataitok vannak?

Anya vagyok a gyerek nálam van de talán az én válaszom is jó :)

-Jó a kapcsolata az apjával bár azt szögezzük le hogy tenni kellett érte, és nem nevelni a másik ellen a gyereket.Az elején mindkettőnkben volt sértettség és sokat veszekedtünk,de ez nem állapot és sehova se vezet.

-Akkor találkoznak amikor szeretnének, a volt férjem 4 műszakban dolgozik így nehéz lenne tartani a bíróság által megállapítottakat de nem is szeretném amíg ez így mindenkinek megfelelő és nincs belőle vita.

-3 és fél éves volt mikor elváltunk nem igazán fogta még fel.Szerencsére azóta sem "zavarja", persze nagyban segít az is hogy bármikor találkozhatnak. Van hogy gyakrabban igényli a gyerek van hogy havonta 1x.

-Mindig kerültük előtte a vitát és egymás szapulását,így ha azt látja ti jóban vagytok és nincs gond,jobban fogadja.

-Nehéz volt és sokat sírtam,de az idő segített, ma már napi szinten beszélünk,nem csak a gyerekről és együtt is nyaralunk hárman.Baráti kapcsolat lett de nem volt könnyű.

Gyerekként pont ugyanazt tudnám leírni, mint a 2-es.

Annyi különbség, hogy akkor még a "klasszikus" a kéthetente hétvége és a szünidő fele volt. Egy alkalomra sem emlékszem, amikor apám nem élt volna vele. Ez az egyik fontos dolog. A másik meg az, hogy az én szüleim sem tettek megjegyzést a másikra előttem. Békés, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekkorom volt, és apámmal is jó a kapcsolat.

Hali! 17 éves gimnazista vagyok, de a választ én sem hagynám ki.

7 éves lehettem mikor anyukámék elváltak. Arra emlékszem h apám állandóan csatangolt valamerre. Persze megkaptam mindent (hozzáteszem nem volt nehéz neki előteremtenie mindig olyan üzletekben volt benne a keze ami nem épp a tiszta munkához köthető)! Na mindegy, lényeg, h a pénze könnyen jött! Szóval mindent, csak épp az időt nem, h törődött volna velünk! Neki mindig más nők fontosabbak voltak de azért kavarjuk fel a gyereket hozzámvágta h szeretlek kicsim majd mindig szarba hagyott! Ő egy versenyemre sem bíztatott, hiába kerestem díjátadókon vagy versenyeken a szemeimmel a nagy tömegben ő nem volt ott! Mindig volt valami magyarázata miért nem. Anyum bezzeg ott volt. Persze azt hiszitek, h is emlékeznék vissza mi volt x éves koromban, de apám maradandó élményeket hagyott bennem és anyumban. Sőt arra aztán meg igazán emlékszem h anyum sokszor sírt utána majd olyan is volt h megverte anyumat előttem aztán elköltözött valami nőhöz.Ilyenek mind megmaradtak!A nagy csávó haverjainak köszönhetően is sok szart megéltünk.Tudom h sok aljasságot elkövetett és elkövet a mai napig. Anyumnak mikor elkezdtem erről beszélni elvitt pszichológushoz amiért útáltam őt mert azt hittem oda csak a gyogyósokat hordják.Végül egy.idő után elég jól összebratyóztam az agyturkásszal megnyugtatott h apámnak lenne nagyobb szüksége kezelésekre. Apám két havonta felhív de csak olyan szar szöveggel mintha arra lenne kíváncsi élek e még h kell e még anyumnak a számlájára küldenie rám a pénzt. Ritkán de elmegyek hozzá mert kötelező de le se szar meg már én se őt. Anyum hiába mondja h szeressem az apámat sajnálom nem tudom. Ha ő szeretett volna biztos nem hagyott volna el minket pláne nem csinált volna annyi szarságot. Na erre anyum se tud magyarázatot! Szeresse azt a szemetet más.

Anyukám egy nagyon jó gondolkodású okos nő!Bármit mondok neki már látom h a megoldáson töri a fejét! Ráadásul igazi aggódó típus! Nemrég megismert egy pasit.Ez az embert az én emberem is! Rengeteg mindent megtesz amit az apám elmulasztott. Anyummal együtt aggódik nehogy valami szarságba keveredjek. Ő is mindig azt mondja tiszteljem az apámat közben apám útálja őt is.

Nálunk osztott felügyelet van, fél hetet nálam töltik, fél hetet ott. Az apja ehhez ragaszkodott, és orbitális balhét vert ki miatta, hogy nem lesz hétvégi apuka. Valahol becsülöm érte, úgyhogy nálunk így megy. Nagyon nagyon fontosak neki a gyerekei, úgyhogy sosem lógja el a találkozókat, és bármi van, jön és segít, ha gond adódik, akkor nála vannak egy hétig is, és nem problémázik, hogy jajj nincs kedve, stb.

Kezdetben kicsit nehézkes volt egymással beszélni, de ma már tudunk normálisan, semmi különös, de vita nélkül. A nevelési elveket közösen hozzuk. Sosem mondok róla rosszat a gyerekeknek, bár nem is tudnék (a mi válásunk miattunk volt, nem harmadik fél miatt), mert rendes ember.

Valószínűleg emiatt, de a gyerekek szerintem elfogadták és nem bánják. Mivel az apjukat ugyanannyit látják, mint engem, így nincs olyan, hogy ő kevésbé komoly szülő vagy ilyesmi. A szüneteket meg szoktuk beszélni.

Összességében hálás vagyok, hogy ő az apja a gyerekeknek, mert látom, hogy mi megy máshol, és ő tényleg szívvel lélekkel odateszi magát.