Mi volt az a pont az életetekben, amikor rájöttetek, hogy a szüleitek valójában irigyek a sikereidre és a felnőtt életedre?

Én kulfoldre koltoztem és itt mentem férjhez. Ma pont beszéltem anyámmal és meséltem neki, hogy mit vettem a férjemnek szulinapjára. Az ajándék kb 25 ezer Forint értéku. Erre az volt a válasza, hogy "hát ahol van pénz". Pedig ok sem szukolkodnek. Anyám csak kozmunkás és folyamatosan azt mondja, hogy nem igazság, hogy a szakmájában dolgozó hugom dupla annyit keres mint o.

Kozben folyamatosan osztja meg az olyan fb idézeteket, ahol az egyetemet végzett embereket szidják az a valójában sokkal okosabb falusi foldmuves javára. Holott anyám egész életében nem dolgozott, és a háztartást is csak nagy gyéren vezette. Most kozmunkára is csak azért ment, mert apám ráparancsolt.

Szóval o tipikusan az az ember aki semmit nem tett azért, hogy neki jobb legyen, de a mások sikerét irígyli.

A pont amikor erre rájottem az volt amikor jó pár éve Egyiptomban egy magyar túristákat szállító busz bedolt a kanyarba és mindenki meghalt. Erre anyám csak annyit mondott, hogy "akinek annyi pénze van, hogy nyaralni menjen, az megérdemli, hogy megdo..ljon."

Szerencsére az én szüleim normálisak. Viszont a férjem családja irigy, ki igy ki úgy. Nekem borzasztó volt szembesülni azzal, hogy egy nagymama irigy. Mi csak azt kapjuk, hogy nekünk könnyű, sikerült az élet. Mindketten dolgozunk nem is keveset, de nekünk az is könnyű. Csak a nagy pénzt vesszük fel. Luxus a nyaralás is még akkor is ha 100 km en belül megyünk. Az nem számít hogy nekik is lehetne csak eltartják az 50 éves fiúkat annak 5 gyerekével. Persze hogy nem elég a pénz.

És persze náluk is csak ők dolgoznak, senki a munkahelyen, mindenki lusta, csak ő nem. Érdekes emberek , de nem foglalkozok velük.

Nalunk valahogy ha valakinek kicsit is tobb penze van, kulfoldre megy nyaralni, vagy egy kicsit is jobb, akkor mar jon az irigykedes, hogy na mibol vetted, latom van penz stb.

SOHA nem ertettem es SOHA nem is fogom hogy miert akarjak hogy a gyerek vagy akarki a csaladbol szegenysegben es keserusegben eljen, es ne hasznalja az elet adta lehetosegeket. Nekem felfoghatatlan.

Gimiben már sejtettem, mikor párom lett, akkor erősödött meg a gyanúm. Az egész életemet irigyelte, mondjuk megértem, mert én vinni akartam valamire, nem pedig úgy végezni mint ő. Mindenki utálja, alkoholista, minden sz.rért más a hibás, azért is amit ő okozott. Ott veszik hülyére ahol csak lehet, mert a józan eszét elitta, illetve alapjáraton se sok volt neki. Mindvégig arra a pillanatra vártam, amikor benyögi, hogy amúgy engem csak örökbe fogadtak, de sajnos tényleg ő a biológiai anyám.

Ahol tudott keresztbe tett, érettségire épülő szakmám van, gimi kezdetével folyamat b.szogatott, hogy semmire se viszem majd, ugyanúgy végzem mint ő, tett is azért hogy akadályozzon a tanulásban. A párkapcsolatom nem is részletezem már... Az volt a hab a tortán amit azalatt az utolsó egy év alatt művelt amíg ott laktam nála. Rendesen boldog volt, amikor valami nem sikerült, vagy nem úgy jött össze ahogy akartam. Elköltözésem után az elején még próbálkozott, de azt is úgy hogy szapult, mindennek elhordott. Letiltottam pár hónapra, még boldog karácsonyt meg újévet se kívántam neki. Amikor újra beszéltünk februárban, ezzel kezdte a cirkuszt, de megmondtam, hogy vagy túl teszi ezen magát, vagy újabb pár hónap tiltás. Másfél havonta keres meg, azt is gobdolom mamám hatására, magától fel se emelné a telefont. Jobb így, azóta olyan nyugodt életem van, hogy a mai napig el se hiszem, hogy kiszabadultam abból a tébolyból. :D