Ez milyen dolog egy szülőtől?

A férjem családjáról van szó. Az egy dolog, hogy engem nem szeretnek, de nem hiszem, hogy ez már mind ebből fakad amit vele csinálnak!

Röviden a helyzet:

Nekünk már van saját lakás, de egy ideig náluk laktunk aztán albérletbe. Amíg ott laktunk, a testvére kiutált engem, amiben az egész család támogatja azóta is és természetes dolog ez. Lényegében nem érdekli őket, hogy a gyereke boldog e velem! Sosem volt szempont, hogy a fia szeret engem. Nem hiszem hogy azért mert annyira szar ember vagyok, mert akkor nagyon elrontotta a nevelését, ha olyat választott volna a gyereke... Szóval semmibe veszik a döntését. Én sosem bántottam őket. Arról nem tehetek, hogy velük sosem lehetett az ember őszinte, mert ez történik! Nem tudják elviselni... Csak nem értem ha annyira utálnak engem, miért játsszák el hogy nem? De hát mivel ők nagyon adnak a látszatra... Inkább boldogtalan az egész család, csak a kívülálló meg ne sejtse, hogy igazából nincs olyan, hogy szerető család! S akkor ott a testvére aki otthon lakik és lesik minden kívánságát és folyamatosan hozzá igazodnak velünk kapcsolatban is.

Eddig se voltak semmik, de amit mostanában csinálnak...

A férjem utolsó cuccait is kb kitették a házból mert nem férnek el tőle címszóval. Még a bizonyítványait is a kezébe nyomták, hogy ez se legyen itt "nehogy elkeveredjen! (8 évig nem keveredett el.) Nekem ez azt jelenti, hogy neki már nincs helye ott náluk mint otthon, hiszen minden ruháját kitették! A dolgaitól igyekeznek megszabadulni.

A nagy családi vacsorára ami igaz többségében a tesóról szól, de állítólag nem csak ő lesz az ünnepelt, ahol anyósom párjának egész családja is ott lesz, s amire mi a lábunkat be nem tehetjük! Hogy ne legyen annyira gáz ez az egész, elsikálták a dolgot azzal, hogy külön hívtak meg minket egy vacsorára egy étterembe (de csak szűken az anyja, annak párja és a mama).

Sosem hívnak minket a családi házba egy vasárnapi ebédre sem...

Bárkivel beszéltem aki ismeri a helyzetünket, mindenki számára már nagyon durva amit csinálnak a férjemmel! S szerintem is! Az anyja teljesen helyén valónak kezeli, hogy a lánya konkrétan utálja a saját testvérét! Ez náluk természetes dolog! Persze szerintem ezt is rám kenték! Bezzeg esküvőre eljött a hugi a barátnőjével aki szintén utál engem! Én viszont a lábam be nem tehetem ha az ott van! S már ezek szerint a férjemet sem látja senki ott szívesen. Inkább eljönnek, csak ne zavarjuk meg a kislányát!

Lehet rám kenni mindent, de ez már nem rólam szól szerintem. Saját döntésből teszi amit tesz az anyja!

Milyen szülő az aki ennyire csak az egyik gyerekét favorizálja?

Aki ráadásul szó szerint semmiben nem segít otthon (tudom, mivel láttam), csak elvárja hogy főzzenek rá meg ki legyen szolgálva. Ezért "veszett velem össze" (egyszer csak levegőnek nézett), mert én nem fogadtam el, hogy még minket is ugráltatni akart.

Sajnálom a férjemet, hogy ezt teszik vele. De ő meg annyira mem akarja ezt látni, hogy mindig felmenti az anyját a testvére felénk való utálatára hivatkozva meg hogy ő sem szeretne vele találkozni. De itt nem erről van szó! Hanem hogy az anyjának csak az egyik gyereke számít és csak látszat gesztusokat tesz, hogy a saját lelkiismeretét megnyugtassa.

Már arra gondoltam egyszer beszélek anyóssal, hogy szerinte ez így normális dolog e amit csinálnak?

Hogy segíthetek a férjemnek? Szeretném, ha felismerné a helyzetet, illetve hogy ne mentegesse folyton őket. Ez akkora megalázó, szörnyű egy szülőtől amit csinálnak vele! Már nekem fáj! Nem azt akartam soha, hogy ne szeresse őket, hanem hogy álljon ki magáért, értünk.. Tudom fáj neki látni a valóságot, hiszen eddig folyamatosan mást mutatott felé a családja. De náluk úgy tűnik kitagadással jár ha kiállsz magadért (kivéve a tesónak, mert attól mindent elnéznek).