Hogyan adjam finoman anyám tudtára, hogy nem szeretek otthon lenni?

Én 20 évesen elköltöztem és azóta maximum egy ebéd erejéig látogatom a szüleimet, szerintem havonta 1x max.

Telefonon szoktunk beszélni, de nincs az az isten, hogy megint velük aludjak. Szerintem ne hazudj, meg nem kell trükközni, felnőtt ember vagy, azt csinálsz amit akarsz. Mondod h csak egy ebédre mész és kész, megvan a saját életed.

Teljesen megértem a helyzeted, velem is ez van mióta elköltöztem.

Légy büszke magadra, hogy önfenntartó vagy.

Én egy városban vagyok velük mégis ez van, csak ugye így legalább nem kell napokat töltenem itthon néha napján.

Redukálnám havi egyszer pár órára az egész kapcsolatot.

Igazából nekem azt siralmas látni, hogy a fenekük alá tolt lakás (mert velem ellentétben ők saját lakással kezdték az életüket) egyre amortizálódik, apám kb. annyit csinál, mint a tied de legalább az erkélyen.

Semmi értelme az ilyen kapcsolattartásnak, engem pl. borzasztóan leszív.

Az én bajom az, hogy sose mondtam meg nekik mi bajom van velük, de azt javaslom neked, próbáljuk meg, hogy őszintén egyszer elmondjuk a sérelmeinket,illetve azt hogy hihetetlen alantas az életvitelük.

De sok kitartást neked a továbbiakban, és mégegyszer mondom légy nagyon büszke magadra.