Mindenki szerint jó irányba változtam meg, kivéve anyám szerint. Kinek van igaza? 17l

Amióta kollégista lettem nagyon sokat változtam szerintem jó irányba. Van saját véleményem, ami mellett kiállok, sokkal pozitívabb vagyok, sokkal nyitottabb. Könnyebben beszélgetek bárkivel, önállóbb is lettem.

Anyám viszonteg van győződve arról, hogy rossz irányba változok. Nem tetszik neki, hogy sok dologban eltér a véleményemn az övétől. Nem tetszik neki, hogy nem csak negatív dolgokról tudok beszélni, mint ő. Rendszeresek a viták köztünk, mert ő minden mondvacsinált dolog miatt veszekszik. Például azon is, hogy a hétfőn küldtem neki egy mémet és ő nem értette ezért megsértődött. De ilyen baromságokon képes hepciáskodni. Az sem tetszik neki, hogy orr piercinget szeretnék. Nem tetszik neki, ha (szerinte) fiúsan öltözködök, de ha szoknyát veszek fel azon is fenn van akadva. Semmi nem jó neki. Vele csak akkor lehet vita nélkül beszélni ha rosszindulatú megjegyzéseket kell tenni egy harmadik személyre. Vagy még akkor nem akad, ki ha pontosan azt csinálom amit ő mond, bármiről is van szó, és mindenben egyet értek vele. Mindig azt mondja, hogy én tehetek mindenről, és hogy rossz irányba változtam meg. Régen sem voltunk annyira jóban, mert általánosban a négyes jegyet sem lehetett elmondani, mert ő kiakad rajta, hogy az már mindjárt bukás. (Magyarországon vagyok, szóval a négyes az szövegesen a "jó")

Szerintetek is rossz irányba változtam meg?