Nagyon szeretem a szüleim, de folyton dühös vagyok rájuk, mert bántanak a viselkedésükkel és hiába mondom nekik, hogy mi esik rosszul, meg se hallják. Mihez kezdjek a kapcsolatunkkal?

Nem tudunk vitatkozni, csak a személyeskedés megy, meg mindig a másik hibáztatása. Próbálok változtatni ezeken de én is mindig lesüllyedek idáig, mikor már nagyon felmérgelnek. Meg elmondtam nekik, hogy szeretném, ha megoszthatnám velük a problémáimat és meg is hallgatnák. Tudom, hogy jót akarnak nekem, de meg vannak győződve, hogy szimplán egy utálatos ember vagyok. Milliószor mondtam nekik, hogy miért van annyi indulat bennem, de a legfájdalmasabb az, hogy nem is próbálnak változni.

Éppen ezért, már cssk megbocsátani szeretnék nekik, de nem tudom elengedni a dühömet. Szeretem őket, de nem tudok nem haragudni rájuk folyton. És ez mostmár tönkretesz lelkileg.