Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés

Mit tudok még tenni, hogy ne legyek olyan, mint apám? Mit tanácsoltok?

Pár éven belül szeretnénk családot alapítani párommal. Apám természetét örököltem, ami persze nem feltétlenül pozitív. Míg otthon laktam szüleimmel sose volt jó kapcsolatunk, és nagyon most sincs. Mindig, ha egy légtérben tartózkodtunk akkor idegesített a jelenléte, állandóan a hülyeségeit mondogatta, és undorítóan viselkedett, mind fizikailag mind megszólalásig. Mikor elköltöztem, önálló próbáltam lenni kezdtem odafigyelni a megszólalásaimra, hogy ne legyek olyan undorító, mint apám, ne legyek parancsolgató, katonás. Már páromnak is mondtam, ha kezdek olyan idegesítő lenni, mint apám akkor szóljon rám.

Ha gyerekeink lesznek nem akarom, hogy azt érezzék nem szeretnek velem lenni, nem bíznak meg bennem, hozzám se akarnak szólni, nem akarom, hogy már az első perctől fogva azt érezzék, mintha nem szeretnének. Apám mindig azt mondta nekem, hogy sose lesz belőlem semmi, bármi ötletem volt azt mondta rá, hogy csak álmodozni tudok. Nagyra becsülöm, hogy sok mindent megtermelt, de egyes terményekkel annyira túlzásba tudott esni, hogy a mi segítségünkkel se tudta megfelelően gondozni, és csak kárba ment.

Párom azt mondta, hogy nagyon sokat változtam a jó irányba, látszik, hogy odafigyelek magamra, de félek, hogy a későbbiekben visszaesek és apám példájára jutok.



Mit tanácsoltok, mit tehetnék, hogy ne jussak apám sorsára?



  márc. 26. 11:31  Privát üzenet  

A válaszok
anonymousreview60 nevű felhasználó válasza:

Túlparázod!

Az, hogy a párod szóljon, nagyszerű ötlet.

Emellett figyelhetsz magadra is. Írd fel, mi az a 10 tulajdonság, amit meg akarsz szüntetni, és mi legyen helyette. Kell valami helyette. Csak ezekre koncentrálj, amikor már az új beépült, egyet kihúztál, jön egy másik.

A gyerekeknek meg ha nem parancsolgatni akarsz, akkor viselkedj velük szeretettel, és ha nem tetszik a viselkedésed velük szemben, akkor képzeld el mit kellett volna tenned, és akkor legközelebb csináld úgy!

Példának kereshetsz már gyereket nevelő barátot is. Én is ezt tettem, pedig még jegyesem sincs.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/7Időpont márc. 26. 11:46 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

A szülők azért is vannak, hogy tanulj az ő hibáikból.

Ha tudod, hogy utáltad apádnak ezt a természetét akkor automatikusan ki kell törölnöd magadból.

Egyszerűen viselkedj jól, türelmesen elnézően és minden oké lesz.

Ami tetszett a szüleidben azt vidd tovább ami nem nem.

Ez szerintem nem egy olyan dolog ami öröklődne. Mindenesetre csak annyit tudsz tenni, hogy oda figyelsz rá.



A válasz 76%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/7Időpont márc. 26. 11:49 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Van egy olyan buddhista mondás: Nem lehetsz Buddha, ha nem vagy máris az! Ennek fényében azt mondom az aggódó kérdésedre, te Te vagy máris, itt és most! (nem vagy az apád). Túl sokat ezzel nem kell foglalkozni, majd ha úgy érzed, valamiben úgy hibáznál, ahogy apád, akkor korrigálod. Step by step.

És most: lassan felnőttél, kezdd el megérteni a szüleidet - és az embereket általában -, és elfogadni őket, "amint vannak". Nem nagyon fognak ők változni és sok szenvedést okozunk egymásnak azzal, hogy nem fogadjuk el egymást, úgy "amint van". Apa hibája ez is, azért idegesít, és azért mond olyat, amit egyébként sok nagy ember megkapott (pl. a világ egyik legnagyobb költője, József Attila Horger Antal tanártól), hogy "sose lesz belőlem semmi". Nem lesz, van, mert az emberi méltóság alapja: hogy vagyunk. Ilyenek-olyanok, gyarlók, de az már az öltözet, az alapon a felépítmény. Ebből kell kiindulni minden tettünknek,szavunknak.

"Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,"

-szól Ady, és az elfogadás a titka, hogy a szenvedést enyhítsük egymás számára.

[link]



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/7Időpont márc. 26. 12:06 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
ssaa nevű felhasználó válasza:

Nem biztos, hogy túlparázod, mind emellett az 1. válaszolónak zöldet nyomtan. Egyébként nagyon jók a meglátásai. Részedről nagyon pozitívnak találom, hogy nem olyan akarsz lenni, mint apád. Őt valóban negatív emberként írod le. Ilyen nem akarsz lenni. Készült apává válni és aggódsz, nehogy Te is olyan légy a gyerekedhez, mint apád volt hozzád. Ezek mind-mind jó tervek. Egyre azért nagyon vigyázz: nehogy a túlságos "más akarás" átvessen a ló másik oldalára és mindent megengedj a gyereknek (Jaj, nehogy olyan legyek, mint apám volt!").

Jó úton vagy ahhoz, hogy jó apa és férj légy. Ennek bizonyítéka az is, amit a kedvednek mondtál, amire megkérted őt. Minden jót!

Ffi.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/7Időpont márc. 26. 13:41 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat! Mindenkinek ment a zöld kéz! :)

Azt elfelejtettem írni, hogy a parám azért lehet "nagy", mert nő vagyok. Tudom, hogy egy anyához máshogy viszonyulnak a gyerekei, de úgy érzem, hogy nekem őként főleg nem szabadna olyannak lennem, mint amilyen apám volt.



# 5/7Időpont márc. 26. 13:44 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

Nekem nőként*

# 6/7Időpont márc. 26. 13:44 Privát üzenet

2 tanács.


1. Nem baj ha tudatos vagy, és “dolgozol magadon”, időnként teszel egy lépést hátra és megfigyeled magad mit miért mondtál, valóban helyes volt -e, mit kéne még észrevenned vagy máshogy tenned, nem azért mert rossz lennél, hanem mert mindenkinek van fejlődnivalója az emberi kapcsolatok terén.

Ha figyelmes vagy, folyamatosan fejlődhetsz, nem parára van szükség csak egyfajta tudatosságra.

2. Én is attól féltem amitől te, hogy olyan leszek mint apám, eleve állandóan ezt mondogatták nekem, és sajnos sok rossz tulajdonságát észrevettem magamon, meg viselkedés mintákat is.

Rendesen nyomasztott és szinte el is fogadtam, aztán egyik nap rájöttem, az egyik kedvenc ételem amit annyira szeretek, apám kinem állhatja. Akkor sikerült tudatosítanom, hogy nem vagyok az apám, apróság és magától értetődő de azóta árnyalatokat változtam és évek alatt egész más ember lettem.

Keress valamit magadban, ami tutira azt üzeni, hogy nem vagytok egyformák és ami megnyugtat, hogy te sem vagy az apád.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/7Időpont márc. 26. 16:11 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Jogosan haragszik rám szerintetek az apám? 18/f
Miért így nevelt fel apám?
Mit csináljak, ha apám 48 éves korára, úgy viselkedik mint egy autista pedig nem az?
Bátyám vette meg nyomott áron Apám kocsiját és bűntudatból minden szervizét kifizetik neki?
Apam 25 év elteltevel bukkant fel. Mit tegyek?
Apám lelki terrorban tart. Mit tanácsoltok?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!