Apám sosem akart velem kapcsolatba lépni. Fizette az egyetemet, az albit, fizette a kocsimat és a lakásomat. Fizetett MINDENT amit akartam de amikor azt kértem hogy most pénz helyett inkább menjünk el sétálni vagy ebédeljen velem akkor nemet mondott.
Rengetegszer próbáltam nyitni felé.
Ő úgy fogalmazott hogy ő szerinte csak anyagi szinten kell hogy foglalkozzon és törődjön velem.
Anyagi téren nincs okom panaszra de amikor azt látom hogy a barátom apukája megöleli a barátomat..akkor utána 3 napig bőgök.
Nagyon hiányzik ez a fajta szeretet.
Sosem tudta betömni a pénz ezt az űrt.
2020. ápr. 15. 00:21
Hasznos számodra ez a válasz?
12/20 anonim válasza:
Tovább kell lépni.20 évesen meghalt anyukám, házasságon kívűli kapcsolatba születtem. Az apám a temetés előtt arról próbált meggyőzni, hogy most már elmondhatja, nem azvő gyereke vagyok. Elképzelheted milyen jó lehetett a gyász mellett még ez is. Közben a rendes családja előtt pedig minta apa volt, akik nem is tudtak rólam. Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy biztos bennem van a hiba, de szerencsére ma már letisztázódott bennem, hogy ebben csak ő volt a hibás, hogy konkrétan még megismerni sem akart.
2020. ápr. 15. 06:45
Hasznos számodra ez a válasz?
13/20 anonim válasza:
Ez nehéz kérdés. Egy időben én is sokat sírtam emiatt (szó szerint). Viszont ez nem segít. Ez a te kereszted úgymond, inkább fordulj azok felé, akik viszont nagyon is helyén vannak az életedben. Például nekem is van egy nagyon szuper anyukám, egy leendő apósom, akiben szintén kicsit megtaláltam az apakaraktert, párom, akitől megkapom azt a fajta férfias szeretetet, ami hiányzott, férfi barátaim, akikkel csinálhatok olyan programokat, amiket inkább a férfiak szoktak meg az apák a lányaikkal, vannak olyan tanáraim, feletteseim, akiknek a karakterében megtaláltam a mentort, a támogatót... Szóval ha nem is egy személyben (bár a párom személyében nagyon sok olyan dolog van, amiben meg lehet találni a szülő-gyerek kötődés jellegét is), de megtaláltam azokat az embereket, akik úgymond együtt megadnak dolgokat, amit apukám híján máshol nem kaptam meg. Nem apakomplexusról beszélek, csak azokról a szerepekről, amiket az ember az apukájával (is) átélhet
2020. ápr. 15. 10:09
Hasznos számodra ez a válasz?
14/20 anonim válasza:
Gondolj arra hogy lehetne rosszabb is, nem egy embert ismerek akiről lemondott mindkét szülője és nevelőotthonban nőttek fel. Mondjuk érdekes módon az összes ilyen ismerősöm sokkal talpraesettebb és sok mindent elértek saját erőből, mint aki normális családban nőtt fel
2020. ápr. 15. 10:54
Hasznos számodra ez a válasz?
15/20 anonim válasza:
Elfogadod a tényt és nem marcangalod önmagad, kérd pszichológus segítségét a feldolgozáshoz.
2020. ápr. 15. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?
16/20 anonim válasza:
Én találtam egy pót aput. Életemben ő volt az első férfi aki meghívott valamire, de nem akart megb...ni.
2020. ápr. 15. 17:13
Hasznos számodra ez a válasz?
17/20 anonim válasza:
Pszichológus és/vagy önfejlesztő könyvekkel, amiket pszichológusok írtak, nem holmi szabó péterek, meg persze a hőn ismételt Mérgező szülők c. könyv ilyenkor kb. kötelező olvasmány.
2020. aug. 17. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
18/20 anonim válasza:
Én nem reszletezem hogy miert, de tudom miről beszelsz és tudod ez egy olyan dolog amihez hozzaszoksz vannak olyan napok amik jobbak vannak amik rosszabbak de attól meg te magad vagy egy teljes egy egész csodalatos ember aki megerdemli hogy minden pillanatot megéljen es ha úgy érzed hogy hianyzik egy “apa figura “ az életedből gondolj arra hogy eddig mekkora utat megtettel nélküle és milyen ember lettel/leszel. Ha mashogy alakul az életed te sem lennel ugyanaz az ember mint most.
2020. aug. 17. 18:21
Hasznos számodra ez a válasz?
19/20 anonim válasza:
apád nem gyerek centrikus, vannak emberek akiknek gyerekük születik, de ettöl nem lesznek apák, vayis nem törődnek a gyerekkel, nem tudnak viszonyulni a gyerekhez, nem egy apa tipus. el kell fogadni hogy ö ilyen.
2020. aug. 18. 04:35
Hasznos számodra ez a válasz?
20/20 anonim válasza:
Én azzal tettem pontot a dolog végére, hogy elköltöztem. Távolról máshogy látja az ember a dolgokat. Nem kell hallgatnia napi szinten a megjegyzéseket. Se rettegésbe élnie, hogy épp milyen lábbal kelt fel aznap vagy felhúzták-e a melóban, amit a családján vezet le.
Aztán egy ronda vita és hónapokig nem szólunk egymáshoz dolog után én végleg lemondtam róla. Rájöttem a gyenge pontjára és azóta csak lenézni és szánni tudom.
Ha te még nem jutottál el ezekre a pontokra, akkor érdemes volna egy terapeutával beszélni, aki kibogozza a szálakat. Nem ciki az, manapság már kis hazánkban is lassan mindenki rászorul :(
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: