Ennyire általános a mai világban, hogy 29-30-30+ évesen még otthon élünk a szülőkkel, akiknek ez nem is okoz gondot?

Én még a szüleimmel élek!

16/l

Az ismerettségi körömben ez teljesen átlagos, 27 évesen nem ritka hogy az ember még épphogy befejezte az egyetemet vagy csak pár éve dolgozik és alig van pénze.

Akiknek a szülők fizetik az albérletet/lakást azok tudnak csak elköltözni

Egyedül elég nehéz házat venni,de nem lehetetlen. Persze ha nem kapsz segítséget a szüleidtől, még nehezebb. Ha van párja az embernek,jó a kapcsolat és eldöntik hogy együtt tovább,akkor hitel.. nyilván nem a legjobb megoldás de már vannak jó feltételek is és mégse másét fizeted (albérlet). Pl.én Pesten éltem,havi 150 ment el albira. Hazaköltöztem falura, a párommal élek,neki van háza havi 60 körül van a hitele. Nem keres túl sokat (Szabolcs megye) de egyedül is tudja/tudta fizetni. Én abba nem adok bele viszont egyém a kaja meg az alapdolgok (mosó,tisztálkodószerek,etc). Így egész jól kijövünk,pedig én sem keresek túl sokat. Mindkettőnknek jó a kapcsolata a családdal,de ebben a korban bárki bármit mond, nem egészséges szülőkkel élni. Ha egyedül lennék addig laktam volna otthon,míg az önerőt le nem tudtam volna tenni,utána én is hitelt vettem volna és sajátot veszek.

31/n

hát akkor ez egy nagyon más világ mint amiben én vagy anyám felnőtt :S

Teljesen természetes volt persze a több generációs ház,de ott mindenki dolgozott és nem a gépet nyomogatta egy szobában oszt jó van, mert juj tanulnom kell (hanem mindenki takarított, földön segített munkálkodni, vigyázott a másik gyerekére stb.)

Aki meg nem maradt otthon érdekes össze tudott költözni baráttal, vagy munkásszállón élt és közben félrerakott vagy maga építgette a házát, amíg a szülőknél élt (és besegített közben a háztartásba)

A mai generáció valamiért elvárja hogy minden a feneke alá legyen téve és meg sem próbál elköltözni.

Sőt egyenesen lehetetlennek gondolja ezt, látni is lehet a válaszokból.

Dédszüleink és nagyszüleink idején teljesen megszokott volt, hogy több generáció él együtt. Aztán a háborúk ellenére olyan világ jött, ahol viszonylag könnyű volt házhoz, de főleg lakáshoz jutni. Hosszú idő után a tendencia megfordult. Most valaki vagy a szüleivel él, ameddig csak tud, és próbál minél többet összespórolni (jó esetben), vagy bérel lakást.

Én például kb. 100km-re élek a szüleimtől. De egyetemistaként tudtam először munkát szerezni, és először azt is csak pár hónapokra, jobbára nyári szünetek idején. Kollégista voltam. Most bérlek egy szobát. Szoftverfejlesztő vagyok - jelenleg még nem túl jó fizető állásban, és mégis szinte elérhetetlen távlatokban van a saját lakás. Ha engednék a távmunkát folyamatosan, lehet, hogy a szüleimmel élnék még, hogy többet tudjak megspórolni, és hamarabb lehessen saját lakásom. Most annyi, hogy külön valamivel kényelmesebben vagyok a nagyváros nyüzsgésében.