Ennyire általános a mai világban, hogy 29-30-30+ évesen még otthon élünk a szülőkkel, akiknek ez nem is okoz gondot?

Akárki akármit mondd, régen könnyebb volt lakáshoz jutni és saját talpra állni.

Anyukám első lakása önkormányzati lakás volt amit utána megvett és el cserélt egy nagyobbra.

Mamám szintén önkormányzati lakásban élte le az életét.

Én most egy kis faluban lakok,semmi érdemleges nincs a községben mégis egy lepukkant parasztház 7-8millio , és ezekre még legalább ennyit rá kéne költeni hogy azt lehessen mondani : nem omlik a fejedre.

Szerintem, ha nem a szülő tartja el a gyereket, nem olyan vészes. Régen ez így volt, otthon születtünk és otthon haltunk meg, együtt a család. Mára ez változott, az urbanizáció miatt.

Ha nincs barátnő, párkapcsolat vagy más, akivel felezik a számlákat, de a fizetés alacsony, talán jobb otthon élni, mint nyomorogni. Az megint más, ha otthon állandó konfliktus van, a szülők isznak, szimplán nem jönnek ki jól, vagy más személyiségűek, amik egy hét együttélés után házisárkánnyá teszik mindkét félt. Én is már ott tartok, hogy vágyam van ahhoz, hogy külön élés, megtapasztalni milyen egyedül élni, de tudom, hogy ez nem valószínű, hogy megvalósul.

Egyrészt, a lakás az enyém, az én nevemen van, apám a haszonélvező. Tehát nekem van az a szerencsém, hogy már van egy biztos helyem, aminek a fenntartása olcsó, még ha nem is túl nagy, max két embernek tökéletes, és kiadni is tudom akár. Másrészt, ha lenne párom, akivel összebútorozok, úgy van értelme albiba mennem, addig csak pénznyelő lenne, ha egyedül fizetnék mindent. Harmadrészt, sajnos apám nem valószínű, hogy megéli a hatvanat (most 52), és még minimum négy évig tanulok. Minél tovább éljen, ezt kívánom, de ha nem így lesz, egyedüli lakásfenntartóként és kutyák tulajdonosaként minden az én kötelezettségem lesz, segítség nélkül, merthogy anyám ebben aztán egy forinttal nem tud besegíteni, mások meg nincsenek.

18/l

Az együtt élés a szülőkkel addig nem gond, amíg a "gyerek" otthon is kiveszi a részét a teendőkből (takarít, bead a közös költségekbe) és nem azt csinálja, hogy még 30 évesen is anya mos,főz,takarít rá ő meg egész nap játszik a többiekkel a neten.

A "gyerek" meg max felemeli a lábát számítógépezés közben, amikor anyukája porszívózik, hogy ne legyen a porszívó cső útjában...

Ha otthon felnőttként él a több generációs házban, akkor semmi gond, de ha még teszem azt20-30-40 évesen is elvárja, hogy gyerekként kezeljék (tehát nem csinál semmit csak heverészik), na az már gond.

Igen jellemző környezetemben a nagypofáju, nagy mellénnyel rendelkező mamahotelesek megléte.

Jellemző rájuk az üres fröccsögés, okoskodás, közben anyuci főz, állja a rezsit, mos.. de ők, ők máarha nagy sztárok.

Végletekig szánalmasnak tartom.