Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Te sokkalta másabb vagy a...

Te sokkalta másabb vagy a családod többi tagjánál? Okozott/okoz neked problémát ez?

Figyelt kérdés

Intolerancia van otthon köztetek? Kölcsönös megvetés? Műbájolgás?

Hogyan kezeled az ilyet?



2020. máj. 9. 12:56
 1/8 anonim ***** válasza:
100%
Sokáig elviseltem, nyeltem naponta, néha kirobbant balhé, akkor kiadtam magamból. Aztán felnőttem és eljöttem.
2020. máj. 9. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 Metionin ***** válasza:
100%
Igen. Kb. mintha egy ufóról pottyantottak volna közéjük. De ők is így voltak velem, emiatt nem igazán kötődök hozzájuk. Egyszerűen soha semmiről nem tudtam velük beszélgetni, anyámat zavarta hogy nem beszélgetek vele, nem játszom azt amit ő szeretne, hogy másképp gondolkodok mint ő. Olyanokat vágott hozzám, hogy én mindenre szarok, csak mert nem kezdek üvöltve káromkodni ha pl. elejtek egy kanalat vagy ha esik az eső. Meggyőződése volt, hogy amikor csendben ülök, azon gondolkodok hogy ő haljon meg. Apám csak simán leszart. Amúgy természetben inkább rá hasonlítok és talán jóban is lettünk volna, ha az alkoholizmusa miatt nem lett volna annyi balhé. Amint lehetett, aztán leléptem és ez így jó mindenkinek. Anyám tud dicsekedni a dolgaimmal ahogy eddig is de nem kell elviselnie otthon.
2020. máj. 9. 14:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
Igen teljesen más vagyok,mint a testvéreim.
2020. máj. 9. 14:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
Semmiben nem hasonlítok a szüleimre, csak külsőre (nagyon sajnos). De szerintem velem van a baj, mert néha úgy érzem, én vagyok az ő anyjuk. Szoktak lenni nézeteltérések, de a mi családunkban soha nem volt trendi a pukkadozás, szóval nincs mit tenni. Majd csak egyszer kirepülök.
2020. máj. 9. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
100%
Abszolut. Minden közvetlen családtagom ön és környezetpusztitó, borzalmasan negativak és passziv agresszivek, mindenkiből kiszivják az életet 2p alatt, én szeretni szeretek, inspirálni, felemelni, jó velem lenni, nagy céljaim vannak és minden képességem el is érni bármit, szoval teljesen ég és föld. Fogalmam sincs mit keresek itt, miért ide születtem de megtaláltam minden hátrányban a nyereségem.
2020. máj. 10. 10:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
Anyukámmal nagyon jól kijövök, apámmal egyáltalán nem, nem is csoda, hogy elváltak. A nevelőapámmal nagyon hasonlítunk, a nagyobb családi összejöveteleken mindig vele vagyok, mert anyukámnak velünk ellentétben könnyen megy a bájolgás. A távolabbi rokonokkal nagyon különbözünk, egyszerűen nulla közös téma. Én mindig jó képet vágok a dologhoz, kedves vagyok, érdeklődő, de egy napnál tovább nem nagyon megy.
2020. máj. 10. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:

Tipikus, erősen jobboldali családban nőttem fel, ahol a szüleim szó szerint addig nyomtak el, amíg lehetett, - és nyomnak a mai napig, meddig lassan 3 éve átléptem a 18-at.

Egy olyan légkörben, ahol bár kifelé minden idealizáltan tökéletesnek tűnik, - ha az élet legkisebb dolgáról eltérő véleményem volt, mint az övék, azonnal felkapták a vizet, és azt gondolták, hogy képes vagyok feladni az ellentétes, de békés úton közölt véleményemet, ha órákon keresztül ordibálnak velem, és így a saját oldalukra téríthetnek, feladom azt, aki vagyok.

Gyakran el kezdek mondani egy mondatot, - és úgy halmozzák rám a gátlástalan ellenállás újat minden felé, hogy meg sem várják a végét. Nem is csodálkozom, hogy szorongó+bizalmatlan kötődést stílusom van, a legtöbb közösségben rettegtem, nem tudtam önazonos lenni, és kialakult a szociális fóbiám is.

Hiába állítják, hogy mindent megadták nekem: ami igazán fontos lett volna számomra (és most egészen apró, de sokat jelentő dolgokról is beszélek), gyakran elbagatellizálták, nem vették komolyan.

Az összes gimnáziumi osztálytársamhoz már 14 évesen hozzávágtak egy bankkártyát, arra költhették a zsebpénzüket, amire akarták, úgy öltözködhettek, ahogy szerettek volna... én meg még 16 évesen is olyan stílusban járhattam, mint egy 60 éves, ameddig nem kristályosodott ki a saját koncepcióm első, kezdetleges foszlánya, amikor a sarkamra álltam ezen a téren. Fiatal lányként ez rettenetes volt.

Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor hónapokon keresztül rossz volt a közérzetem: nem akartak komoly orvoshoz vinni, mert: “Biztos csak beképzelem magamnak 😝”, a KÉPEMBE RÖHÖGTEK, pedig nagyon szenvedtem. Nagy nehezen elvittek egy helyre, - persze anyám az oda vezető úton még azt is hozzám vágta, hogy “ha kiderül, hogy semmi bajom, nem teszem zsebre, amit otthon kapok tőle”. Ott pedig kiderült.... hogy egy középsúlyos állapotom van, amiből FÉL ÉV alatt sikerült 100%-ban meggyógyulnom.

Ekkor szembesültem azzal, hogy nem koslathatok örökké utánuk úgy, mint valami alárendelt, talpnyaló kutya.

2020. máj. 10. 13:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
Egy kicsit sok lett az autocorrect, de talán érthető így is.
2020. máj. 10. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!