Mindenképp szörnyű dolog megszakítani a kapcsolatot egy olyan vérszerinti anyával, aki ragaszkodna a találkozásokhoz?

Az exbarátnőmmel szétmentünk, mielőtt kiderült, hogy terhes. Azonban az exem nem volt egy született anyatípus, úgyhogy bár megszülte, de a gyereket én neveltem kb. 6 hetes kora óta, hivatalosan is nálam lett elhelyezve, viszont viszonylag gyakran látogatta. A szakítás után villámgyorsan összejöttem a mostani feleségemmel, aki csodálatosan gondoskodik a gyermekemről, anyja helyett anyja lett. Még az sem ingatta meg, amikor kiderült, hogy a gyermekem születési rendellenessége miatt a szokásosnál sokkal intenzívebb gondozásra szorul kb. egész gyerekkorában. Közben az exem évekig rendszeresen tartotta a kapcsolatot a gyerekkel (heti 1-2 találka), viszont benne a felelősség és anyai ragaszkodás nem igazán alakult úgy, ahogy kellene. Amikor felvetettük az exemnek, hogy a feleségem szívesen örökbefogadná a gyermeket, az exem azonnal belement, szinte gondolkodás nélkül, és hároméves korában a gyámhivatal előtt nyilatkozva örökbeadta a gyermekünket a mostani feleségemnek. A kapcsolatot viszont továbbra is szerette volna tartani vele, úgyhogy akkoriban azt beszéltük meg, hogy nem is kell, hogy megszakadjon a kapcsolatuk, találkozhatnak, ha akarnak, hiszen a gyerek érdeke is az, hogy ismerje a vér szerinti szülőjét, na meg a tegyeszes pszichológus is nagyon ezt javasolta. Úgyhogy továbbra is rendszeresen találkoztak, ha nem is olyan gyakorisággal, mint korábban. Viszont mostmár elegem van ebből, és azt látom, hogy az immár ötéves gyerekem se nagyon tudja hova tenni azt, hogy most hova is tartozik igazán. Noha mi mindig tisztán és nyíltan beszéltünk vele mindenről, az ex következetesen nem beszélt vele soha az örökbeadásról, és úgy tesz, mintha ott egy második otthona lenne a gyereknek, be is rendezett neki egy szobát, csak azt nem értem minek, ha soha nem töltött ott a gyerek 3 óránál többet egyszerre. A vér szerinti szülővel való kapcsolat ápolását pont a stabil identitás miatt éreztem fontosnak, de most úgy érzem, épp ennek a kárára ment a dolog, teljesen össze van zavarodva szegény gyerek arról, hogy mi is a család. Szeretném leépíteni az exem, és mivel jogilag nulla köze van a gyerekhez, ezt meg is tehetem, mégis nehéz ezt meglépnem, mert a gyerek azért valamennyire szereti, számontartja. Viszont nagyon nem érzem egészségesnek, hogy örökbeadta, aztán mégis szinte hetente találkozgatnak. Most a vírus miatt két hónapja nem találkoztak, de most az ex megint bejelentkezett, hogy elvinné kicsit. Én nem akarom többet odaadni, elegem van, hogy folyton jön, és összekutyul mindent a fejében, örökbeadta a gyereket, akkor szálljon is le róla. Tudom, hogy ezért a két évvel ezelőtti tegyeszes pszichológus minimum megkövezne, mert ott a vérszerinti anya szent, és nagyon belénk nyomták, hogy ugye nem akarjuk elszakítani őket egymástól (szerintem röhej, hogy örökbefogadással foglalkozó szakemberek ilyesmit nyomnak), de nem érdekel, utálom, hogy jelen van ez a nő az életünkben. Érthető, vagy egy szörnyeteg vagyok?