Szerintetek mi az oka annak, hogy kb. a 90-es évek előtt az Anyu megszólítás volt az elterjedtebb, utána pedig az Anya? Nálunk legalábbis így van a családban, és nem bírok rájönni az okára.

Ugyanezt tapasztaltam. Én a 80-as években voltam gyerek és akkor ANYU-nak hívta mindenki az anyukáját az ismeretségi körömben. Ma pedig nekem azt mondják a gyerekeim, és az ismerőseim gyerekei is azt használják otthon, hogy ANYA. Ez ugye a megszólítás.

De ha beszélünk róla, akkor anyukám, anyám, ezeket hallom, régen is és most is, nem azt, hogy anya vagy anyu. Például: Megyek anyámékhoz. Vagy: Anyukád mit csinál?

Én is ezt tapasztalom, mint te kérdező. Én és a korombeliek mind anyunak hívják az anyukájukat, míg minket anyának hív a gyerekünk. :)

Nekem is feltűnt ez, én is gondolkoztam rajta, hogy ez miért lehet, de nem jöttem rá. :)

Lehet régen mi ezt a megszólítást hallottuk gyakran, a mai gyerekek meg ezt a fajta megszólítást.

Szerintem ez házanként eltérő. Mi a bátyáimmal (93 és 95-ös évjárat, én 2001) anyu-nak hívjuk.

Néha, ha komikus kedvünkbe vagyunk, akkor "anyánk". Ez nem sértő neki amúgy, nem kell rosszra gondolni :)

De például a barátom, aki a bátyámmal egyidős mamának nevezi az anyukáját. Ez például számomra fura volt először. Pedig volt egy osztálytársam aki szintén mama-ként szólította mind az anyukáját, mind a nagymamáját.

Sőt, egy régi ismerősöm mindig azt mondta ki, hogy "édesanyám". Még ha csak gyorsan meg is akarta szólítani.

Sosem figyeltem meg, hogy évszámtól függne a megszólítás. Szerintem simán családi hagyományoktól, szokásoktól függ.

Van olyan 6 éves kislány ismerősöm, aki "édesanyának" és "édesapának" szólítja a szüleit. Az nagyon cuki.

Anyu, anya... mindkettő gyakori.