Szülőként hány éves kor után vennéd komolyan a coming outot a gyerektől?

Nézd, ez olyan dolog amivel a legtöbben nem szeretnek "viccelődni". Gondolhatsz amit akarsz, hisz a gyerekedet te ismered de azért azt vedd figyelembe, hogy 2 lehetőség van.

1, vagy tényleg úgy gondolja, úgy érzi és ezt a bejelentést komoly lelki vívódás előzi meg amit nagyon káros volna elbagatellizálni. vagy

2, nem komoly a dolog mégis úgy dönt agyerek, hogy bejelenti.

Akár melyik az igazság mindkét esetben komolyan KELL venni. Az első esetben azért, mert a helyzet tényleg komoly, a második esetben pedig azért, mert ilyen esetben is kell hogy legyen valami a háttérben ami szintén komollyá teszi a helyzetet.

Én biztosan komolyan venném a dolgot akkor amikor elmondja.

1-2 napja azt mondtam volna hogy akármikor,de pont nem rég történt hogy az egyik full lezbikus 21 éves ismerősöm bejelentette hogy fiú barátja van... :D

Ennek fényében én azt mondom hogy 22 felett,ha addig nem igazán változik akkor már egyre kevesebb az esély.

Én egy új nézőpontot szeretnék adni mindenkinek, aki olvassa, amit most írok, csak gondolj bele egy pillanatra ellenkezés nélkül: képzeld el azt a világot, ahol teljesen irreleváns lenne, hogy ki kivel él nemi életet, ez nem lenne téma és nem lenne ügy, ergo nem lenne a nagy bejelentés körüli feszültség sem, mivel a nemi hovatartozást jelentő kifejezések egyszerűen megszűnnének, azaz nem lenne homo-, hetero-, bi-, trans- LMBTQRST és az abc összes többi betűje. El tudod képzelni? Én igen. :)

Én abban hiszek, hogy a nemi fejlődés lelki vetületének legmagasabb foka az, amikor az ember nem azzal foglalkozik, hogy a partnere milyen nemű, hanem hogy milyen ember és hogy hogyan tud neki örömet okozni, amivel saját magának is okoz örömöt.

Szerintem ha mindenki úgy látná a világot, ahogy én, akkor sokkal kevesebb feszültség lenne a világon. Hajrá világbéke!

Talán csak belefáradtam ezekbe a témákba és inkább idealizmussal hidalnám át...? ;)

Tinikorban.

Ovis kisgyerekek esetén nem venném komolyan. Lehet, hogy csak hallott valamit, amit nem ért és azért beszél róla. Vagy csak játszik. Pl. ha kutyának képzeli magát, attól még nem lesz igazi kutya, csak játszik.

6: Szerintem a politikán és a civilnek álcázott politikai csoportokon kívül most se érdekel senkit sem a való életben, hogy ki kivel van és milyen a szexuális életük.

Csak ne kelljen állandóan az ezzel kapcsolatos propagandát hallgatni.

Nem tudom eldönteni, hogy a kérdezőt komolyan érdekli mindenkinek a válasza, vagy csak azért lett kiírva a kérdés, hogy le lehessen pontozni a más véleményen lévőket? Lásd 8-as válaszoló.

Szerintem sokkal árnyaltabb ez a kérdés annál, hogy most a kérdező által meghatározott korok közül lehessen csak választani. Én személy szerint úgy gondolom, 17-18 évesnél fiatalabb ezzel nem nagyon lehet tisztában, ugyanakkor (!) ez a korosztály is szellemileg még "képlékeny", sokan közülük még éretlenek, tehát nem elsősorban életkor tényezője. Ahogy a 3-as is mondja, nem mindegy, hogy milyen indíttatásból áll elő ezzel valaki, mert könnyen előfordulhat, hogy csak kamaszos "lázadás" a "maradi" szülők ellen. (Ha liberálisak a szülők, akkor meg azzal jönne a kölyök, hogy mától ő szkinhed, ez ennyire egyszerű).

6-os.

"Én abban hiszek, hogy a nemi fejlődés lelki vetületének legmagasabb foka az, amikor az ember nem azzal foglalkozik, hogy a partnere milyen nemű, hanem hogy milyen ember és hogy hogyan tud neki örömet okozni, amivel saját magának is okoz örömöt."

Bocsáss meg, de én nem tudom elképzelni ezt az "utópiát". Mindenki tudja, hogy a homoszexuálisok hogyan okoznak örömet egymásnak, és az se nem higiénikus, se nem természetes, nyugodtan nézd meg erről szexológusok beszámolóját. Ez nem azt jelenti, hogy rossz emberek, meg utálni kell őket, de ne nevezzük már természetesnek. De persze, mindenki, aki szerint ez nem utópia, nektek le kell nácizni meg homofóbozni...