A nevelőszülőtök vetélytársnak néz titeket?

Az anyám férje pont egy ilyen gerinctelen áskálódó féreg.

Szó szerint élvezni, amikor megromlik az anyám és köztem a kapcsolat egy-egy balul elsült vita után. Ilyenkor mindig a kedvét keresi, benyal neki magyarul. Nagyon segítőkész lesz hirtelen. Majdnem megizèli előttem és nagyon mosolygós lesz ilyenkor.

Ellenkező esetben lehet látni rajta a féltékenységet, annyira gyűlök engem és megpróbál versengeni az anyukàm szeretetéért.

Ja és nekem soha nem köszön, amikor hazajön. Nem lehet semmire megkérni. Egyszer 22 évesen megkértem, hogy ne kiabáljon, mert tanulnom kell. Majdnem nekem esett és elhordott mindennek, elmondta, hogy nem tetszik neki a hangom meg a sóhajtozásom..hát anyádat. Az a baj, hogy azt hiszi, megteheti velem. Amikor az anyámmal megromlik a kapcsolatom, ő mindig ehhez az emberhez "rohan". És ilyen kirekesztett leszek arra az időre...csoda, hogy èpp maradt az elmém.

Undorító.

Megbeszéltük tegnap, hogy elmegyünk a közértbe, erre úgy kezdett el beszélni, mintha ő jönne az anyámmal helyettem. Nem együtt. Helyettem. Lusta vagyok idézni, de ez már mindennek a teteje.

Mindig " majd èn".

Nem tetszik neki, ha az anyámmal programom van.

Mindig vagy én-anya vagy ő-anya. Ez nem család...már hányinger.

Én vagyok az, aki rendszeresen gondoskodik az anyám szülinapjáról is. Elmentem tortáért, amit előrendeltem, még virágot is vettem a nevêben. Ahogy hazajött az anyám, odavitte neki a tortát és elkezdte markolászni, mint egy utolsó suttyò. Mintha bármi köze lett volna ahhoz a tortához! Mintha ő vette volna neki.

Most az anyám otthagyott az utcán és nekem nem volt kulcsom a lakáshoz...20-40 percet vártam, amíg valaki beengedett.

Nagyon tetszett neki a helyzet.

Egyszerűen undorító...gyűlölöm az életem