Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan lépjek túl édesanyám...

Hogyan lépjek túl édesanyám halálán?

Figyelt kérdés

Egy regényt fogok írni, de igyekszem minél rövidebben megfogalmazni.

A 12. szülinapom tájékán halt meg édesanyám. Akkor még nagyon kicsi voltam, fel sem fogtam rendesen az egészet. Nem is hagytam ki napot az iskolából, minden ment rendesen. Napközben nevetgéltem és elvoltam a többiekkel, de este, amikor aludnom kellett volna, akkor előjöttek az emlékek, a pillanatok, a perc, amikor megtudtam, hogy mi is történt stb és akkor sírva aludtam el. Nagyon anyás voltam, ő volt az egyetlen a családban, aki jobban törődött velem, mint saját magával. Nem küldtek utána pszichológushoz, senki sem foglalkozott velem és azzal, hogy ez nekem a legnehezebb. Depressziós lettem, nem jártam el otthonról, csak anyára tudtam gondolni, próbáltam "utána is menni", de (szerencsére!) időben észhez tértem.

Már 5 éve ennek és én még mindig elveszett vagyok, egyedül érzem magam, nem érzem azt, hogy a családtagjaim tényleg törődnének velem. Persze mindent megadnak és szeretem őket, ők is engem, de valahogy nekem nem volt részem az anyai szeretetből. Tizenkét éves voltam, épp hogy elkezdtem volna összegyűjteni az emlékeket vele. Nagyon hirtelen, szinte egyik napról a másikra elvesztettem. Igyekeztem magamat építeni és motiválni, hogy ne temessenek el a rossz gondolatok, de már kezdek belefáradni. Unom már, hogy azt kell mutatnom, hogy minden rendben, miközben évek óta üres vagyok belül. Nem hagytam akkoriban elég időt magamnak feldolgozni, a családtagjaim sem segítettek ebben. Úgy viselkedtek, mintha meg sem történt volna, úgy éreztem, hogy csak én törtem teljesen össze.

Most már gimis vagyok, két év múlva érettségizem és a 8.-os ballagáson, banketton sem volt ott anyum, nem lesz ott akkor, amikor elballagok, amikor felvesznek egyetemre, amikor lediplomázom... Lehet mondani, hogy lélekben ott lesz, én ezt tudom és hiszek benne, de jelen pillanatban ez nem elég nekem.



2020. júl. 21. 17:42
1 2 3
 1/24 anonim ***** válasza:
90%
Terapeutával. Ez egy hosszú és nem könnyű út lesz, de teràpia nélkül nem valószínű, hogy rendbe tudod tenni ezt magadban. Fontos lenne ezt a saját jól felfogott érdekedben megtenni, mert időzített bomba vagy jelenleg (úgy teszel, mintha minden rendben lenne, közben üres vagy belül, csakhogy egy kis részt emeljek ki) csak idő kérdése, mikor fogsz robbanni vagy összeomlani valamilyen módon. Nem érdemes ezzel játszani, keress egy terapeutát (egy komolyabbat, akinek klinikai szakpszichológusi titulusa van), és kezd el ezt kezelni, feldolgozni. Nem fog menni másképp.
2020. júl. 21. 17:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/24 anonim ***** válasza:
100%

Nekem is 12 évesen halt meg anyám, utána leromlottak a jegyeim is az iskolában és egy pár évig elég link gyerek is lettem

De túlteszi magát rajta az ember, mivel senki nem tud mit csinálni a kaszás ellen

Majd gondoltam jobb lesz idővel majd én is családot alapitok de az se jött össze külső tényezők miatt úgyhogy most középkorúan itt ülök egyedül de igazság szerint az anyám iránti gyászon már rég túltettem magam

2020. júl. 21. 17:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/24 anonim ***** válasza:
87%
2-es ha még mindig küzdesz nehézségekkel az életben, akkor nem léptél túl. Lehet, hogy így a mindennapokban nem érzed, de a tudatalatti dolgozik rendesen. Érdemes ezeket a dolgokat megdolgozni szakemberrel, különben sosem teszed helyre (csak azt hiszed).
2020. júl. 21. 17:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/24 anonim ***** válasza:
26%

Mindig veled van.

Azt szeretné, hogy teljes életed legyen.

Sokan vagyunk, akik kik előbb, kik később, elvesztették

a szüleiket.

Lehet, hogy tapintatból nem beszélnek veled Édesanyádról

a rokonaid, nem akarják mindig feltépni a sebeidet.

Ne feledd, hogy ők is elveszítették, a testvérük volt,

nagyszüleidnek meg a gyereke.

Nekem az segített, hogy verseket írtam az érzéseimről.

De mindenki másféle. Teljesen normális, hogy

a temetés után iskolába jártál, tetted a dolgodat.

Meg kell tanulnunk együtt élni a szeretteink hiányával.

Soha nem fogod elfelejteni, de nem is kell.

Viszont az életedet élned kell. Ne zárkózz be.

Egyszer majd családod lesz, és mindent, amit

Édesanyádtól nem kaphattál meg, mert elment,

megadhatod a gyermekednek. Továbbviszed őt, magát

is a gyermekedben.

Nagyon érdekes, hogy a kislányom sokban hasonlít

édesanyámra.

Tarts ki. Nem fog elmúlni a hiánya, de megerősödsz,

és átminősül benned a megváltozhatatlan.

Freund Tamás, aki az MTA új elnöke, és világhírű

tudós,agykutató mondta:

"Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki. Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség – nyilatkozta Freund Tamás Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, az MTA új elnöke az Istenadta című könyvben, tudósként megvallva istenhitét.

Megjelent néhány részlet abból az interjúból, mely Freund Tamás új MTA-elnökkel készült, és az Istenadta című könyvben jelent meg. A világhírű kutató a lélekről, az agyról, az ateizmusról és az evolúcióról fejti ki gondolatait. Mindig megdöbbentő és erőt adó, amikor tudós emberek állnak ki ilyen egyértelműen Isten mellett, és bizonyítják, hogy a tudomány messze nem zárja ki a Teremtő létét, sőt… A könyvben a szerzők különböző emberekkel beszélgetnek tehetségről, felelősségről, Istenről – és az ezekkel kapcsolatos élményekről, gondolatokról és tapasztalatokról.


Freund Tamás úgy fogalmazott: „…a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke is az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének –, amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára.


Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára”.



Íme egy részlet az interjúból, egy gyönyörű vallomás Isten létéről, kommentár nélkül:


– A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?


– Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.


– Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.


– Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki.


Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék.


A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő.


Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?



(Forrás: Istenadta – Vallomások tehetségről és felelősségről; Szeretlekmagyarorszag.hu)


Kiemelt képünk forrása: Freund Tamás 2013. október 3-án. MTI Fotó: Kovács Attila.



[link]

2020. júl. 21. 17:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/24 anonim ***** válasza:
81%

(akár a saját életemet olvastam volna..:(

Anyukád örülne, ha szabad, boldog ember lennél. Lehet, hogy kell egy kis segítség - van iskolapszichológus?

2020. júl. 21. 17:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/24 A kérdező kommentje:

(Részvétem az 5-ösnek)


Szeretnék szakemberhez menni, de a környezetemben nincs ehhez alkalmas személy, csak messzebb. Iskolapszichológus nincs, eddig teljesen egyedül próbáltam megküzdeni ezzel. Volt, hogy sikerrel jártam és nyilván jobban érzem magam, mint öt éve, de még mindig nem az igazi.

2020. júl. 21. 17:57
 7/24 anonim ***** válasza:
100%
Őszintén? Szerintem ezt soha nem lehet feldolgozni és elfogadni. Én 10 éves voltam mikor meghalt anyukám, rákos volt. Fél év alatt elvitte. Most 32 éves vagyok. Minden nap hiányzik, minden nap gondolok rá. Én is ugyanígy éreztem a tini éveimben mint te, és én is öngyilkos akartam lenni. Az ürességet néha szoktam érezni most is, és azt hogy elveszett vagyok. A ballagásomból apám csinált nagy dolgot, én nem akartam. Mindenki ott volt, csak anyám nem. Borzalmas érzés volt. Mikor felvettek egyetemre azt sem oszthattam meg vele. A diplomaosztómra el se mentem, a tanulmányin vettem át anno, nem akartam végigcsinálni. Amikor éreztem hogy nagyon lent vagyok, elmentem egyetemi pszichológushoz (ingyen volt), és akkor helyre rakott. Mindig fájni fog, csak a fájdalom fog enyhülni kicsit, de a szíveden a heg ott marad. Sajnos ezzel együtt kell élnünk.
2020. júl. 21. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/24 anonim ***** válasza:
55%
Pedig ahogy 7-esnél is látod, kellene egy szakember. Ma már (a pandémiának köszönhetően) online is működnek ezek, de ha neked ez idegen, akkor csapd fel a netet és keress. Értem, hogy ez bizalmi kapcsolat, de egy jó szakembernél ezen a ponton hamar túljutsz. Ne kínozd magad, keress egyet (biztos, hogy a közeledben is vannak.)
2020. júl. 21. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/24 anonim ***** válasza:
100%
7-es vagyok. Nem vészes amúgy. Nekem olyan volt, mintha egy barátnőmmel beszéltem volna. Meg lehet nyílni, nem feszeng az ember. Akkor elmondta, hogy látja hogy meggyászoltam anyámat, és teljesen természetes az, ha néha elszomorodok. A kérdező még csak 17 éves, a legrosszabb időszakom volt nekem is, hangulatingadozásaim voltak, stb. Ahogy lép majd a húszas éveibe, egyetemre megy, barátkozik, éli az életét, jobb lesz, de 100%-ban nem lehet megszabadulni ettől a fájdalomtól.
2020. júl. 21. 18:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/24 anonim ***** válasza:
49%

3

túltettem már magam anyám halálán rég

Mivel súlyos alkoholista volt és neki az ital mindig többet jelentett mint a saját gyerekei

Próbált leszokni az italról ment is neki egy darabig de aztán feladta mert segitségre lett volna szüksége amit meg nem kapott meg így visszaesett,és az életszínvonala is csak egyre jobban leromlott

Majd végül mellrákot diagnosztizáltak nála, mindkét mellét eltávolitották de már akkor túl késő volt mivel áttétes volt a rák már a végére és ebbe halt bele 40 évesen

Sok emlékem nincs róla mivel a gyámügy elvett tőle és nevelőszülőkhöz kerültünk mind a hárman testvérek (van két nővérem)

Az elhelyezés után néha eljött meglátogatni de sokszor részeg volt és ezek a képek maradtak meg inkább bennem mintsem a pozitiv dolgok anyámmal kapcsolatban

Tényleg aki gyereket akar az gondolja meg, hogy mit vállal mert ha nem neveli a gyerekét fel normálisan akkor inkább ne is szüljön egyáltalán

Mert csak a saját gyerekének életét teszi tönkre ha nem a családi életre törekszik hanem csak a saját öncélú dolgaira koncentrál

2020. júl. 21. 18:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!