Miért van az,hogy pár szülő nem foglalkozik a mentális betegségekkel?

A mentális betegségeket, mint előttem is írták, nem nagyon szokta még meg a társadalom. Ezek újkeletű bajok, ráadásul van is mit szégyellni rajtuk a régi beidegződések miatt.

De más is van itt, ami miatt a mentális problémák nem "rendes" betegségek. Azt, hogy valaki hány, nem bír ráállni a lábára vagy szédül, könnyen észreveszi a laikus is és tudja, hogy valami nem jó. A mentális problémák diagnózisa sokkal nehezebb, gyakran azt sem veszi észre a kívülálló, hogy baj van. Ezen sokszor maguk a pszichológusok sem segítenek: élhetsz te akármilyen mintaszerű, kiegyensúlyozott, boldog életet, ha nekiállnak elemezni, úgyis találnak valami kötődési zavart vagy bármi mást, ami lehet, hogy létezik, de az égvilágon semmi gondot nem okoz. A lényeg, hogy pszichológiai szempontból egészséges ember nem létezik, akkor sem, ha ő maga úgy érzi. Ezzel nagyszerűen meg tudnak ágyazni annak, hogy látszólag kuruzslás az egész.

A másik probléma az, hogy a lelki bajok is beléptek a divatbetegségek közé. Vannak ugyanis olyan bajok, amelyek ma már kötelezőek egyes társadalmi csoportok számára. Egy tisztességes, betagozódott harmincas értelmiséginek a kertvárosi családi ház, a saját autó és a gyerek mellé ma már kötelező felmutatni valamilyen ételallergiát vagy emésztési zavart, ami miatt speciális diétát kell folytatnia és ebédidőben a munkahelyen véres kardként hordhatja körbe a mindenmentes ebédjét, mutatva, hogy ő mennyivel tudatosabb mindenki másnál. A tizenévesek és a 40-50-es korosztály körében meg a mentális betegség az új divat: ha már az orvos is elzavarja őket, hogy nincs semmi bajuk, akkor addig keresgélnek mindenféle fejtágító internetes fórumokon, míg találnak valamit, aminek a leírása illik rájuk és onnantól szinte büszkék rá, hogy nekik ilyen bajuk is van.

Na, így nem könnyű a helyén kezelni a mentális betegségeket.