Miért olyan nehéz elfogadni a párunk gyerekét?

Az átlag az, hogy a lelépett szülő (nem kizárólag az apák) nem kifejezetten érzi már a buzgó szülői szeretetet, inkább csak kötelességből fizet, aztán havi 1x jöhet a meki, mert ő a jó fej. Közben szabad, azt csinál az új párral is, amit jól esik.

Amikor meg ott vannak a gyerekek, csak azt várja, hogy menjenek már haza, és legyen minden megint 2-3 hétig "normális". Arra az egy hétvégére szükséges rosszként tekint, ami a csávóval jár. Mintha lenne egy rossz hobbija, ami bosszantja de elviseli.

Valószínűleg ilyesmi zajlik le a fejekben. Most hogy ez rendben van, vagy sem, azt hagyjuk.

Nem akarok gyereket, és nem volt még kapcsolatom apával, pont ezért. Ha összejövök valakivel, nekem ő lesz az első. Neki a gyereke. Lehet, ez önző, de ha valakit a világon a legjobban szeretek, az szeressen engem is a világon a legjobban.

De a gyereket szereti az ember általában a legjobban, ami így is helyes, csak nekem fájna, hogy senkinek nem vagyok a legfontosabb. Nem értem, emberek miért mennek bele ilyen helyzetbe.

Sok ilyen sztori azert van, mert ilyen esetekben gyakoribb a konflijtus a problema es van mit leirni, panaszkodni, segtseget kerni.

Altalaban a legnagyobb kihivas es az ebbol vagy talan inkabb ezt megelozo problema az, hogy adott ket biologiai szulo akik remelhetoleg valamilyen kozos elkepzeles alapjan fel akartak nevelni a kozos gyerekuket/gyerekeiket. Csak aztan valahogy megis a parkapcsolat nem mukodott es szetmentek. Ilyenkor egyreszt kevesen viszik tovabb a kozos nevelesi elveket es meg kevesebben mukodnek tovabbra is jol egyutt nevelo szzlokent. Helyette elkezd a ket biologiai szulo jatszmazni, vagy az egyik nevel a masik meg eljatsza a buntudatos szzlot vagy mindketto buntudatosan beleizel a nevelesbe (inkabb sok ajandek, sok utazas mintsem sok neveles es peldamutatas). Tehat altalaban lesz egy elhanyagolt/elkenyeztetett/onfeju/szeretetehes/onzo/magat hibaztato/mindenki mast hibaztato gyerek. Es akkor jon egy uj parkapcsolat es feltunik a mostoha anya/apa. Akinek lehet teljesen mas elkepzelesei vannak a gyereknevelesrol/haztartasrol/az egesz vilag ertekrendjerol. Es itt kezdodnek a nagy megutkozesek. Egy gyerek szamara apa vagy anya uj tarsa egyszeruen a vilag veget jelenti azaz a biologiai szzlei vegervenyesen kulon maradnak. Ezt kisgyerekek nem, de még kamaszok vagy fiatal felnottek se kepesek neha helyen kezelni.

Az még a jo eset lenne, ha az uj "szulo" felre tud allni a gyereknevelesbol es azt a biologiai szulok jol vegeznek. Ilyenkor minden mostohagyerek csak nyerne egy bonusz mamat vagy bonusz papat. De ilyen keves van. Helyette tobb az ahol a biologiai szulo megorul es hu na vegre valaki jon es kihuz ebbol az egykeszzlosegbol es besegit ennek vannak durvabb valtozatai mint a nevelje most mar helyettem az en kis porontyom vagy ne nevelje de gondozza es kozben nehogy egy kicsit is emeltebb hangon ra merjen szolni.

Meg hat ugye az exek ilyenkor hirtelen bekemenyitenek, mert nehigy mar a masiknak legyen uj kapcsolata uj novel vagy uj pasival...

Szoval ahol a biologiai szulok tehetetlenek vagy hanyagok vagy egyszeruen lustak ott szokott a kesobbiekben amolyan kituras, kovetelodzes es a tobbi lenni. Valojaban a parunk elozi kapcsolatabol szarmazo gyereke kortolfuggetlenul egy idegen. Csak amig a parunkkal megtalaltuk a kozos hangot, intimitast es szerelmesek vagyunk addig egy x eves gyerekkel lehet akarmennyire is igyekszunk nem leszunk kompatibilisek.

Sajat peldam: akarhgy is gondoskodtam, kedveskedtem, igyekeztem baratkozo de nem tolakodo lenni a parom mar kozepiskolas gyerekevel egyszeruen nem sikerult egy normalis legalabb koszonesig terjedo viszonyt se kiepiteni. A gyerek igenytelen volt, onzo, antiszocialis de kozben sertodekeny es raadasul amikor lehetett rohant a masik szulohoz igy ram harult az etetese, ruhaztatasa, tanittatasa, egyeb hetkoznapi mokuskerek, de ha mar szerettunk volna egy kozos szabadidos programot jott a masik szulo hogy mit kepzelunk eltiltjuk a gyereket a gyerek meg ment mert nehogy megharagudjon ra. Amikor vegul nagyobb lett es lelepett en fellelegeztem. Huszen x ev alatt annyit nem kerdezett meg hogy vagyok hogy telt egy napom. Es nem hiszem hogy az en hibam lett volna hogy o ilyen lett. Ez inkabb az ilyenne neveltek a szulei esete...amin en mint utolag a kepbe csoppeno nem valtoztathattam.

Kisebb gyerekeknel meg nehez egy korabban gyermektelennek elviselni a sok nyavogast, hisztit stb.

Az én új párom őszintén szereti a kisfiamat. A fiam 8 éves, a barátom nálam fiatalabb, 28 éves. Játszanak, fociznak, bringáznak együtt. Nincs rivalizálás köztük.

Az exemnek nincs még új nője úgyhogy arról az oldalról nem tudok nyilatkozni.

Szerimtem ez egyentol fugg, nem szabad altalanositani, de amugy ez a problema tobb okbol eredhet... Peldaul, lehet hogy a gyerek nem bekelt meg a szulei valasaval, es ezert ellensegenek tartja anyja/apja uj partneret. Egy gyerek meg nagyon konnyen kimutatja a gyuloletet valaki irant, nagyon tiszteletlen tud lenni, es bar erti az ember, hogy a "gyerek az gyerek" de mindennek van egy hatara...

Egy masik ok lehet az onzoseg/feltekenyseg. Egyszeruen a mostoha nem tudja elviselni, hogy a parja a gyerek miatt kevesebbet foglalkozik vele... de szerintem ez eleg eretlen felfogas, mert mi lesz akkor ha majd sajat gyerekek lesznek? A sajat gyerekeire is feltekeny lesz? Amugy is, a gyerekeid es a parod iranti szeretet, az ket kulonbozo dolog, tehat ez az ok alaptalan.

Egy masik ok lehet, hogy az uj par, nem tudja elviselni, hogy valaki mas gyereket tartja el, foleg ha meg anyagi gondjai is vannak.

Es most lehet, hogy hulyeseget mondok, de szerintem ez akar osztonos is lehet... szoval nezzuk csak az allatvilagot.. a legtobb egyed elutasitja/megoli az idegen kolykoket, mert egyszeruen nem vesztegeti az energiajat egy masik egyed kolykere. Vagy,mert jobb kornyezetet akat teremteni a sajat utodainak.... Szerintem az emberben is van egy ehhez hasonlo oszton...

De minden okot felreteve, szerintem egy felnott ember tisztaban kell, hogy legyen azzal, hogy mire is vallalkozik amikor belemegy egy ilyen kapcsolatba!!! Eleg kegyetlen es hidegveru az az ember, aki ilyen modon megmergezi valaki gyerekkorat. A gyerek nem tehet a letezeserol, ezert nem is erdemli, hogy valaki folyton azt ereztesse vele, hogy o pluszba van, nem kell, a letezese csak egy tevedes stb... Ha tudod, hogy neked nem kell mas gyereke, akkor ne kezdj ilyen kapcsolatba!

Bar parasztosan hangzik, de nagyon is igaz: "A kie a tehen, aze a borju is."

"Egyszeruen a mostoha nem tudja elviselni, hogy a parja a gyerek miatt kevesebbet foglalkozik vele... de szerintem ez eleg eretlen felfogas, mert mi lesz akkor ha majd sajat gyerekek lesznek? A sajat gyerekeire is feltekeny lesz?"

De a saját gyerek mindkét szülőnek fontos, fontosabb, mint a párja. Pont ezen bukik el az egész. Ha csak az egyiknek van gyereke, ott a mérleg csak az egyik irányba mozdul el.

Tegyük fel van egy párom, Béla, akinek vannak gyerekei egy másik nőtől. Nekem Béla az életemben az első. Bélának meg Ödönke, Sárika, és aztán én. Ellenben ha Bélával közösek a gyerekeink, akkor mindkettőnknek Ödönke és Sárika az első.