Mit csináljak apámmal? Elegem van.

"

A kényszeres gyűjtögetés, más néven patologikus halmozás egy pszichológiai betegség, mely megakadályozza az egyént, hogy használhatatlan, vagy szükségtelen tárgyakat kidobjon. Ezáltal a lakhely olyan mértékben telítődik, hogy normális értelemben lakhatatlanná válik. Gyakran „Messie-szindrómának” is nevezik, ez a kifejezés a bulvársajtóból a szaknyelvbe is átkerült.[1]

Az ebben szenvedő beteget hörcsöghöz is hasonlítják, mely – az állat téli táplálékszükségletének biztosítására – olyan mennyiségű eleségkészletet halmoz fel, hogy alig tud bemenni az odújába.

Egyesek szerint ez a szindróma egy komolyabb pszichológiai stádium megnyilvánulása is lehet, okozhatja félelem, társ elvesztése, egyedüllét elviselhetetlensége, egyéb lelki betegségekre engedhet következtetést. Ezek a tárgyak a betegeknek az elveszett társat/társat jelentik a számukra. A betegségnek 5 stádiuma van, és gyakran társul agorafóbiával."

[link]

A nővéremék társasházban laknak.

Van egy tulajdonos, akin él már mennyezetig van

a kikukázott szemét, és nem tudnak vele mit kezdeni.

A katasztrófavédelem az önkormányzatra mutat, a z önkormányzat vissza, meg a gyámhatóságra, ugyanúgy a járványügyisek is, meg a jegyző is.

A rendőrség sem tesz semmit, mert nincs bírósági döntés.

A Tház gyámság alá akarta helyeztetni, de nem hajlandó együttműködni a

hatóságokkal sem, és nincs törvény, amivel kényszeríthetnék.

Nem látja be, hogy beteg.

Szóval, meg kéne próbálnod a családorvossal beszélni és gyámság alá helyeztetni, kezeltetni. Az ilyen gyűjtögetők elfajulnak előbb-utóbb.

Borzalmas az ilyen.

Ismertem ilyet én is. Ott már nem csak a ház, hanem az egész kétszáz négyszögöles udvar is tele volt minden carral embermagasságig.

Meg persze patkányokkal, egrekkel, stb.

Olyan nagy volt a fertőzés, hogy abban a családban mindenki kivétel nélkül, a rák valamilyen fajtájában halt meg. De még a házi állatok is, kutyák, macskák is kivétel nélkül.

Ott azt csináltuk, amikor már teljesen elegünk lett ebből az áldatlan állapotból, (mert két házzal arrébb lévő szomszédról volt szó), hogy bejelentettük az önkormányzatnál, az értesítette és kirendelte a rendőrséget meg a járványügyet egy megbeszélt napra, és mi meg a szomszédok összefogva konténereket rendeltünk, (saját pénzen), aztán közösen elkezdtük kihordani azt a rengeteg szemetet.

Persze az öreg üvöltött mint a fába szorult féreg.

Próbáltunk beszéni vele, de a járványügyes mondta, semmi értelme, ilyenekkel nem lehet beszélni. (És tökéletesen igaza is volt.)

Mi hordtuk ki a sok cart, az öreg meg vissza, de mivel mi négyen voltunk, ő meg egyedül, kifelé jobban ment:)

Persze ettől bedühödött, és egy baltával ránk támadt.

A rendőrök már jó előre figyelmeztettek erre az eshetőségre minket, és persze csak erre vártak. Elkapták, megbilincselték és bevitték a rendőrségre.

Mivel szombat délelőtt volt az akció, hétfő délutánig bent tartották, mi meg végre nyugalomban kipucoltuk az udvart vasárnap estig.

Hat konténert pakoltunk meg!!!

Persze utána is folytatta a gyüjtögetést, de mivel már nem ment neki annyira mint fiatalon, illetve két év múlva elhunyt, (pesze milyen érdekes, ő is rákban), már csak egy konténernyi szemetet tudott összeszedni.

Ezt megint csak a szomszédok a saját költségükön elvitették, illetve kb. 80 centi mélyen talajcserét is csináltattunk az egész telken. Ennek az árát szerencsére sikerült kibulizni az önkormányzatnál.

Szóval, ha élni akartok, mindenféle szánalom nélkül, kő keményen fel kell

lépni az ilyen ember ellen!