Van olyan, hogy a szülő csak az egyik gyerekét utálja, a többit nem?

sokfelől inkább azt hallottam, hogy pont a kisebbet dicsérik agyon.

nálam régen az volt, hogyha az öcsém eltört valamit, vagy rosszat csinált, nem pakolt el , mindenre az volt a válasz, hogy "még kicsi"

aha jó, elfogadtam, de amikor 6 évesen mondták rá hogy kicsi elegem lett. ugye minden az én hibám volt

-miert nem tanítottad meg neki, hogyan kell elpakolni

- miért töltöttél sok vizet a pohárba, ezért öntötte ki

-túl sok kaját adtál neki, nem fogja megenni

stb

sajnos nem tudom mi baja anyukádnak. mondanám hogy stressz, de azért nem minden pillanatban kéne ilyennek lennie veled :(

sajnálom.

nálam már rendeződtek a dolgok.

remélem nálad is fognak.

csak azt nem értem, hogyha pont a nagyobbik tesóid költöztek el, és csak te maradtál, akkor minek téged szivatni? akkora lelki megterhelés, hogy szerintem anyád bele sem gondolt.

szerintem legyél vele közönséges, hagyd békén, előbb utóbb, úgyis rájön remélem.

pl:

anyud leszid, hogy hogy lehetsz ekkora szerencsétlen, ogy eltörsz egy poharat.

és nem kell magyarázkodni, egyszerűen ott hagyod és annyit mondasz, hogy aha véletlen volt . és elmész

én ezt csinálom anyámmal, duzzog fél órát és aztán semmi. mert ha magyarázkodsz, akkor esélyt adsz neki hogy belédkössön, hogy neked áll feljebb, meg hogy lyukas kezű.

remélem érted mit szeretnék mondani. remélem segítettem valamennyit

kitartást<3

4-es vagyok

nekem anyámmal máig van ezzel gondom, hogy a fejéhez vágom, hogy öcsémet jobban szereti erre azt mondja h

Hülye vagy mit beszélsz ugyanugy szertlek téged...

én meg aha jó

Sok szülő különbséget tesz a gyerekei között, és sajnos van, hogy ez ilyen szélsőségbe csap át, mint ami nálatok van. Nem vagy egyedül. Azt veszem ki a szavaidból, hogy próbálnál kétségbeesetten megfelelni (te öntögeted nekik az italt, mint a Hamupipőke, ők pedig levegőnek néznek), ami érthető, de nem fog javulást hozni. A bántalmazó ember a legritkább esetben ismeri el, hogy bántalmazó. Megváltozni nem fog.

Nem tudom, hogy középiskolás vagy-e még, vagy már szakmát tanulsz/egyetemre jársz. Azt tudom javasolni, hogy dolgozz szisztematikusan azon, hogy el tudj költözni otthonról, és addig is próbáld magadat érzelmileg leszigetelni a szüleidről (amit írt az egyik válaszoló, hogy ne kérj bocsánatot, ne próbálj megfelelni, gyakorlatilag ne kommunikálj velük a szükséges minimumon túl, az nagyon fontos). Nyiss inkább mások felé, mert nagyon sokan vannak ám odakint, akik meglátnák az értékeidet, és szeretni tudnának. Ha van rá lehetőséged, egy normális pszichológus is nagyon sokat tudna segíteni.

Nincs gyerekem, de szerintem ez mindenhol így van, ahol többen vannak a gyerkőcök. Van egy kedvenc.

Szüleimnél pl hármunk közül a középső tesóm, de nagyszüleimnél meg én, mint a legidősebb. Ez nem azt jelenti, hogy valamelyikünket "utálnák", de igenis mindenhol van egy "kedvencebb", aki egy picit többet megtehet, vagy többet kérhet.

#9

totál igaz amit mondasz.

3 an vagyunk tesók és én vagyok a legnagyobb, igy nagyimnál én vagyok a kedvenc. néha rosszul esik, amikor látom, hogy hugom szomorú, de nem nagy a különbség a szeretet témában. nagyim imádja hugom , csak szóban szokta megemlíteni,hogy azert en vagyok az első szülött

ugyh szerintem is szinte mindenhol így van