Mit gondoltok az efféle "nevelésről"?

Amikor középiskolás voltam időnként kitalálta a tesóm hogy menjünk moziba. A szülők erre rákaptak, és kikötötték hogy szombat délután indulunk. Én sosem szerettem a moziba járni, úgyhogy kedvem se volt az egészhez. Amikor megpróbáltam velük beszélni hogy de én nem szeretnék menni akkor megkaptam hogy ez egy közös családi program amin részt kell vennem, elmegyek és kész, nincs vita. Merthogy nem húzhatom ki magam így a közös élményekből.

Indulás előtt még próbáltam beszélni velük, de akkor is elzavartak, hogy ne húzzam ki a gyufát. Akkor kocsiba ültünk, nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, én végigbőgtem az utat, még a mozi előtt is folytak a könnyeim, amire odajött anyám és odasúgta hogy azonnal fejezzem be a hisztit mert mindenki engem figyel és szánalmas vagyok.

Végignéztük a filmet, hazajöttünk és ennyi. Ez kb még 3-4x ismétlődhetett meg.

Most komolyan, ennek mi értelme volt? Konkrétan mintha berugdosnának egy légvárba, hogy akkor is jól fogod érezni magad. Láttok ebben ti akármi logikát, hogy mit akarhat a szülő ezzel? Vagy tényleg az én hibám, amiért megpróbáltam a "családi program" útjába állni?

Nem tehetek arról hogy ki nem állhatom a mozikat. Tesóm és apa szinte rohannak a kajáért, amit aztán állat módjára falnak be. Apa mindenkinek beszól, a film rohadt hangos, általában alig bírom ki hogy ne pisiljem össze magam stb.. Értitek.