Hogy tudnám az érzelmi analfabéta apámtól "kicsikarni" azt az érzelmi támogatást, ami egész életemben hiányzott? 20N
Először is, nem az a célom hogy szidjam, mert egy csodálatos ember. Egyedül nevelt, és mindent megadott amit tudott. De ez nála leginkább anyagi dolog volt, meg hogy sokszor intézkedett helyettem (bár ez nem feltétlenül volt jó). Amolyan "ne aggódj, apuci megoldja" feelingben nőttem fel.
De nem ez a lényeg, hanem hogy a legfontosabbat nem kaptam meg, az érzelmi támogatást. Csak röviden: apumat elhagyta a saját apja, nem szerette anyukám míg élt, szóval nehéz élete volt.
Nekem is nehéz volt, nem kívánt gyerek voltam, úgy éreztem soha nem szeretett senki. Sem az osztálytársak, se anyukám, se apukám, se a rokonaim. Szeretetéhes voltam, de sosem kaptam meg. Nem kellett volna sosem adidas cucc 8 évesen. De jó lett volna ha az állandó bepisilésemmel elvisznek orvoshoz. Vagy hogy ha nem állít fel és aláz meg a tanárnéni, csak azért mert nem volt rendben a tolltartóm, vagy elfelejtettem házit csinálni. Jó lett volna ha az elsős kori tetvesedésemet nem úgy oldják meg, hogy 1 centisre vágják a hajam (lány vagyok amúgy). Vagy ha mikor csúfoltak, nem azt a tanácsot kapom hogy "akkora vagy mint a hegyomlás, b$#sszál le neki egyet", és mikor sulit akartam váltani, nem azt kapom hogy minek, máshol is ugyanez van. Jó lett volna egy ember, aki a nőiesedésemet nem tapossa sárba, hanem segít benne kiteljesedni, és nem hagy 14 évesen melegítőben zsíros hajjal iskolába járni.
Ez elmúlt... viszont szeretném feldolgozni, megoldani. Egy a baj: akárhányszor beszélek erről apámnak, még én vagyok a hülye. Gondolkodjak pozitívan, mert ha állandóan azzal foglalkozom ami már elmúlt, az csak lehúz. Azért vannak (a nevelésemből adódó) jelenlegi problémáim (pl kényszeres pisilni járás, nem tudom magam beleélni magam a kapcsolatomba, nem tudok beilleszkedni), mert túl sokat gondolkozom olyan dolgokon, amikkel nem szabad foglalkozni. Le kell zárni, el kell felejteni.
Most is próbáltam neki ezt így elmondani, és ezt is kaptam.... Erre mondtam hogy látod, most is az a bajom hogy nem kapom meg az érzelmi támogstást. Mert sokszor egy problémát nem objektív módszerekkel kell megoldani, és nem is az a megoldás ha elnyomod, sőt, az a legrosszabb. Sokszor csak az kell hogy meghallgassanak, megértsenek.
Erre a válasz: "jó, most van 2 óra, innentől beszélhetsz róla még 15 percet, onnantól az életbe többet ne"
Mondtam neki hogy "jó akkor még mindig nem érted", és otthagytam.
Itt vesztem el teljesen. Sosem fog velem úgy viselkedni, ahogy NEKEM jó? Mindig abban segít, ami valahogy neki is jó. Pl eltart, mert ego kérdés, ha én dolgozom, úgy érzi nem tudja eltartani a csaladját (ettől még én is beleadok a háztartásba, a hobbimmal keresek karcsú 40 ezret). Segít a sport karrieremben, mert át akarja élni általam, amit neki nem sikerült elérnie. De abban és úgy sosem támogat amiben/ahogyan nekem jó lenne.
Elvesztettem őt? Hogy tudok rá hatni?
válasza: válasza:
válasza:En is igenytelen kiskamasz voltam (nagyon nagyon, sokkal jobban mint te), megsem hibaztatok erte senkit. Ami volt elmult. A jelenlegi eletemhez semmi koze annak, ami 10 evvel ezelott tortent. Vagy tan nem vesznek fel egy munkahelyre, mert hetedikes korodban melegitobe mentel suliba?
En sem ertem a probelmadat, pedig nő vagyok. Azt mondod apad egyedul nevelt, es mindent megprobalt erted megtenni. Ennek ellenere olyat akarsz belole kisajtolni amit ne fogsz tudni, es masokat hibaztatsz a sajat jellemedert. Ha ő nem erzelmes tipus, akkor nem fogsz vele errol tudni beszelni. De attol meg te egy onallo emberi leny vagy (csak elmeletben sajnos), nem kellene ennyire masok elismeresere hajtanod.
Eltart teged mai napig, tamogat a karrieredben, te megis hisztizel. Fogd fel, apad szeret teged, de nem a szavak vagy erzelmek embere, es sose lesz az. Es akkor mar ilyen nagy szavakkal jossz hogy “elvesztettem az apam”. Nem vesztetted el. O mindig is ott volt. Nekem sajat magadban kene megtalalni a hibakat, mert ott van jo par.
Ha meg annyira csak apad akarja a sportot, akkor hagyd ott, es ne nyekegj, hanem csinalj valamit helyette.
Te csak jomododban nem tudod mihez kezdj magaddal.
válasza: válasza: válasza:Erről a kérdésről az eltérő szeretetnyelvek problematikája jut eszembe. Én például, ha nagyon-nagyon szeretek valakit, akkor az érintés szeretetnyelvet szeretném használni, de ez valahogy csak ellentétes nemű szeretteimre igaz. (Szerencse például, hogy gyermekem ellentétes nemű. De kedvenc szülőm és nagyszülőm nem. Náluk a gondoskodás, szívességek másodlagos szeretetnyelv jön be.) DE engem pl. meg sem érint az "ajándékok" szeretetnyelve, de szótárt használva tudok azzal kommunikálni, akit ez nyűgöz le.
Indító hozzászólásod alapján úgy látom, hogy apád lerginkább a "gondoskodás" szeretetnyelvben kommunikál. Próbáld meg lefordítani a magad nyelvére: szeretlek... szeretlek... szeretlek...
...de nem úgy mondja, hogy te azonnal értenéd. Szerintem itt a kulcsszó hogy nem azonnal érted, meg hogy le kell fordítani.
Egyébként meg felnőtt ember vagy. Innentől nagyon sok minden rajtad is múlik.
3. Komolyan sportolok, és mégkomolyabban tanulok. Van életem, de vannak hibáim, amit apám nélkül nem tudok megoldani, vannak traumák, amiket nélküle nem tudok feldolgozni. Hálás vagyok azért amit kaptam, de én a kocsit a seggem alól bármikor odaadnám, ha mondjuk meg tudnám vele beszélni a problémáimat, nem pedig elnyomnánk mindig, mert nem lehet róla beszélni.
Önálló ember vagyok, de sajnos a neveltetés hatással van a jelenlegi énemre. Pl a kényszeresség, vagy indokolatlan félelmek (amik valójában az övék, csak úgy beleégett az agyamba hogy a magaménak érzem).
Nem alapjaiban megváltoztatni akarom őt, csak hogy ne okozzon nekem több kárt az érzelmi analfabetizmusával. Mert egyszerre vagyok hálás, és haragszom is rá, mert a bátyámat ezzel a viselkedéssel tönkretette. 30 éves, önállótlan, otthon lakik, sose volt barátnője. Én rettegek, hogy bármi is ebből igaz lesz rám, akár caak kis mértékben us. Ezért akarok beszélni róla, megoldani, mert ehhez ő kell. De nem tudom elérni...
válasza: válasza: válasza:Kérdező: Sehogy. Apádtól olyasmit vársz el, amire ő nem képes: amivel ő nem született, nem tanította neki senki, sosem kellett magától tanulnia. Tkp. ő fogyatékos, érzelmi fogyatékos, érzelmi analfabéta. Apám volt ilyen.
"jó, most van 2 óra, innentől beszélhetsz róla még 15 percet, onnantól az életbe többet ne" Nem is érti a koncepcióját annak a dolognak, amire kéred. Ráadásul te az elmúlt, tehát megjavítani nem lehet érzelmi helyzetedért akarsz kárpótlást kicsikarni. Én is hasonló problémákkal küzdöttem. A teendőd:
1. Terápiára mész. Szükséged van rá.
2. Ott egy darabig, de ne túl soká, ventillálsz. Majd megérted, hogy az elvárásod "járni jár, de nem jut".
3. Elkezded a mostani fejeddel és a felnőtt baráti, munkahelyi, stb. kapcsolataidban megteremteni azt, ahova eljutottál volna mára, ha a szüleid akkor és azt tették volna, amikor és amit kellett volna. Kucsi késéssel és nagyobb munkával, de megteremtheted.
Sokkal jobb időben vagy mint én a 35 éves eszmélésemmel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!