Mi volt a legrosszabb dolog, amit a szüleitek veletek tettek?

Hogy nem noszogattak jobban a tanulással. Csak egy kis seg*be rúgás kellett volna és nem hagyom ott az egyetemet vagy alapjáraton oda íratkozok, ahova szerettem volna. A szüleim nagyon liberálisok, amolyan hippik, imádom őket, nagyon jól neveltek, de ezt az egy dolgot elszúrták. Mindig is önálló életre neveltek, de ha akkor megfogják a kezem, ők visznek be az egyetemre és nem nekem kell egy idegen városban/idegen országban bóklásznom, akkor most diplomás ember lennék.

10 éves lehettem, éhes voltam, úgyh megettem a sültkrumolit a hűtőből. Egyedül voltam. Amikor anyám hazáért a falhoz ként, felpofozott és egy fakanalat nyomott a hasamba hogy hogy mertem megenni az az övé volt.

A legrosszabb dolgot az apukám tette...mégpedig azt, hogy itt hagyott minket és felköltözött az angyalokhoz.

Lelkileg terrorizáltak folyamatosan. Kinevettek, lebecsültek, mások előtt megszégyenítettek. Mindig az ellenkezője volt annak, amit én szerettem volna pl kék pulcsit akartam, akkor pirosat kaptam. Sajnálták rám a pénzt, nekik márkás ruha, nekem kínai, abból is csak 2 nadrág, 2 pulcsi meg pár felső. 3000 Ft-os táskát nem kaptam meg, mert lesz az olcsóbban is, 1000 Ft-os dolgot sem, mert nem ér az annyit. Ha vettem magamnak valamit a saját pénzemből, akkor mit képzelek, nagyon szeretek költekezni. Soha nem mehettem bulizni meg sehová sem. Még abba is bekötöttek, hogy állok, hogy ülök. A mai napig nincs önbizalmam.

6-os vagyok, a kaját is sajnálták tőlem. Apám folyton azt leste, hogy mit eszem, a vasárnapi ebédnél folyamatosan leste minden mozdulatomat, ahogy vágom fel a húst, ahogy a számhoz emelem a villát stb. Állandóan kérdezgette, hogy finom-e, ha nem tudom megenni, adjam oda neki, pedig volt kaja bőven, még a kutyának is jutott, de neki mindig az kellett, ami az én tányéromban meg az én poharamban volt. Ha csak a konyhában tartózkodtam, kérdezgette, hogy mit csinálok én ott. Mindig volt valami beszólása pl mióta lettem ilyen intelligens, hogy késsel-villával eszem, ha jó jegyet kaptam, akkor az történelmi pillanat, pedig nem voltam rossz tanuló. Rosszul vagyok még mindig, ha más előtt kell ebben.

Fuuuu... gyomoridegem lett, ahogy egyik masik válaszolót olvasom. Nekem nincs ilyen sztorim szerencsére, de az egyik volt páromat is 10 évesen nagyon - nagyon megverték, mert éjszaka megette az estéről megmaradt palacsintát, pedig nem voltak szegények. Mindig emlegette, nem tudta elfelejteni. Nálunk ilyen nem volt, az utolsó falat is a miénk volt, mai napig. Annyit ettünk, amennyi jolesett, és akkor, amikor akartunk. Mindig elszörnyűlve olvasom, ha egy gyereket azért bántanak, mert evett.

Akik így bánnak a gyereivel annak minek kell gyereket csinálni?