Hogy fog így kialakulni normális szülő-gyerek kapcsolat?

Egyre többször látom, hogy nyűg lett a gyereknevelés. A minap a vonaton egy 5-6 év körüli gyerek csillogó szemmel bámult ki az ablakon, kérdezgette az anyukáját a látottakról. Az anyja szemmel láthatólag nagyon unta a dolgot, így elővett egy tabletet a táskájából és a gyerek kezébe nyomta.

Másik alkalommal rokolátogatóban voltunk. Meglepődve tapasztaltam, hogy a nem egészen két éves gyerek szobájában már ott lógott a falon az okos TV. Mikor a gyerek felkelt (uzsonnára lettünk hívva), az anyuka beadott neki egy tasakos gyümölcspürét, és már kapcsopta is be neki a Bing nyuszit, ahelyett, hogy kivette volna a kiságyból.

Szintén más alkalommal az egyik kolleganőm behozta az 5 éves kislányát a munkahelyünkre. Szegény nagyon unatkozott, így adtam neki lapot és íróeszközöket, hogy rajzoljon valamit. Mint aki életében nem fogott még ceruzát, olyan ügyetlen volt. Kérdeztem is, hogy otthon nem szoktál rajzolni? Kiderült, hogy csak az óvodában szoktak.

Tudom, foglalkozzak a magam dolgával, de annyira szomorú látni, hogy néhány gyereknek csak ilyen sivár gyerekkor jut. Az estimese olvasást is felváltja lassan a mesenézés, pedig az egy biztos és meghitt pontja a gyermekkornak.