Mit gondoltok, mit tudok így tenni? (többi lenn)

Huszonéves egyetemista vagyok, tanulás melletti munkámat elvesztettem a járvány miatt, otthon élek mellette árufeltöltő vagyok. A szüleim viszont rettenetes kontrollmániásak. Gyermekkorom óta sulykolják hogy óvónéni legyek, amihez sem affinitásom se elhivatásom nincs. Eddig avval akartak rávenni, hogy milyen jó lennék,milyen öröm, sok éve tartó tiltakozásom után (pláne h nincs igazi munkám most) avval, hogy csak erre vagyok jó, nem vagyok egy okos mérnök,stb. A gyerekkérdésről, anyukám ilyen, kábé naponta elmondja mikor lesz már gyermekem, meg az a dolgom hogy aranyos gyermeket hozzak a házhoz. :) mintha nem lennék anélkül értékes... Ráadásul felerészt ő fele én örököltünk a nagyszülőktől egy polgári lakást az ötödik kerületben. (A karantén és anyagiak miatt otthon lakok). Mivel az összes ottani szomszéd 85-90 éves nemigen költenek arra a házra, felmerült anyukámban hogy adjuk el, meg a szülői házat, és veszünk egy többgenerációsat. Attól félek így az életben nem fogok tőlük leszakadni, amíg élnek, így beleszólnak az életembe, viszont egyszer tiltakoztam, ez volt anyumnak az aduász hogy nincs normál munkám, meg szerinte nem tudok magamról gondoskodni (bevásárlás, takarítás) Pedig ha egyedül fogok élni, szerintem rá leszek kényszerítve. Pláne amikor vendégeket hívtam abba a lakásba nyilván én takarítok meg sütök... Bocsi ha hosszú, de mit érdemes tennem? (Már felmerült hogy engedek mindent, mert utálom a konfliktust, és lesz egy munkám és házasságom amit utálok, láttam ilyet idősebb embereknél a környezetemben)