A férjem folyamatosan panaszkodik, hogy nincs ideje magára...Mit tegyek?

Nem hiszem hogy változik, 30 éves, de 15 éves kamaszként viselkedik.

Szóval egyedülálló anyaként nevelsz egy csecsemőt, és egy 12 éves kamaszt, aki egy 30 éves testben él. Döntsd el, hogy ez így megfelel-e, vagy a nagyobbik kölköt inkább visszaküldenéd a feladónak.

Ez bizony így marad. Vagy berendezkedsz erre, vagy elválsz és akkor van esélyed egy normális kapcsolatra -mással.

És mióta "függő"? Csak nem azóta, hogy megszületett a gyerek? Mert akkor ez kőkemény menekülés a gyerekkel kapcsolatos teendők elől.

Dehogy fog változni. Az enyém ugyanilyen. Ő akart gyereket, jobban, mint én, a terhesség alatt mondogatta, hogy majd mennyit fog segíteni, hát a nagy szart. Ül a gép előtt, a gyerek sír a lába alatt, ez neki a vele való foglalkozás. Különben is, hogy várhatom el, hogy ő dolgozik, és itthon is helyt álljon. Hétvégén sem kel fel a gyerekhez, sem akkor mikor itthon van kamu táppénzeken. Mindig akkor indul el foglalkozni a gyerekkel mikor én megunom, hogy sír, hát pont most akarta felvenni, vagy megvárja míg mérges leszek, aztán én vagyok a szar meg a szemét, hogy én hogy beszélek vele. Az anyja előtt persze fényezi magát, hogy ő mennyit segít, én meg milyen szerencsés vagyok. Mindig megígéri, hogy kevesebbet fog játszani, ezt tartja 2 napig kb. Hiba volt szülni neki. És persze örüljek neki, hogy itthon van és nem kocsmázik.

Sajnálom..normalis apanak a gyerek az első, aztan ha marad ideje játszik. Nem is értem mit gondolt mi lesz egy gyerekkel? Nincs egy csaladtag aki el tudna vele beszélgetni? Apja vagy testvér?