Hogy értessem meg az anyámmal, hogy attól, hogy katolikus iskolába járat és kötelező vele elmennem misére nemhogy nem farag belőlem jó keresztényt, hanem teljes mértékben elveszi a kedvem ettől az egész nyomorult vallás dologtól?

Ha anyukád bigott vallásos, akkor nem fogja megérteni. Vagy fellázadsz, és nem mész el misére (bilincsben nem tud elrángatni, maximum ordít, és ilyen-olyan szankciókat helyez kilátásba), vagy kibírod valahogy addig, amíg nagyobb leszel. Megértelek, hogy ez frusztrál. Annak idején én sem voltam elég bátor nyíltan lázadni, de vittem matekkönyvet az istentiszteletre, és ott tanultam meg deriválni.

Sajnálom az ilyen gyerekeket. Én jártam egy időben templomba, mert megkövetelték egy olyan munkahelyen - katolikus általános iskola - ahol a tanárok marták egymást. Voltam tanúja olyannak, hogy szegény másfél-kétéves gyereknek végig kellett volna ülnie a misét. Persze, hogy szegény gőgicsélt és sírt is közben. Egy óvodás is legfeljebb félóráig tud figyelni, a mai iskolások pedig nem bírják ki a 45 percet sem csendben és egy helyben. Nem tudom, egy olyan kicsi gyerektől hogy várhatja el a szülő, hogy végigülje a misét.

Legközelebb a mise után kérdezd meg tőle, hogy a pap mit prédikált a misén. Ha nem tud rá válaszolni, azért ez róla is elárul egy-két dolgot. Mondjuk azt, hogy ő se azért jár templomba, mert hú de nagy keresztény, és ilyen alapon mi értelme van, hogy téged is odahúrcoljon.