Mit lehet egy ilyen "apával" kezdeni?
Megpróbálom röviden leírni a gondolataimat.
A szüleim kb 8 éve elváltak pénzügyi problémák és apám alkoholizmusa miatt.
Azóta a testvéremmel és édesanyámmal élünk együtt.
Apám gyakorlatilag tönkretette az életünket, jobban belegondolva neki köszönhetem, hogy 23 évesen még sehol nem tartok az életben, el vagyok veszve, önbizalmam sincs, úgy érzem mindenben le vagyok maradva a korombeliekhez képest...
Soha nem volt az életemben egy normális apafigura, aki úgy neveli, tanítja a fiát ahogy kellene, azthiszem ezért vagyok ennyire introvertált, önbizalomhiányos, elveszett.
Ezzel nem akarom sajnáltatni magam.
Az az érdekes, hogy apámon egyáltalán nem látszik semmi megbánás, olyan mintha még ő lenne megsértődve, mintha ő nem lenne hibás semmiben.
Néhány gondolat, hogy milyen is volt velünk: Egyáltalán nem foglalkozott velünk, együtt éltünk, de a végefele már szinte egy idegen volt.
Mindenki mással jópofizott, segített másoknak ha megkérték, de otthon kb sz@rt mindenre és mindenkire.
Szinte minden nap bepálinkázott, aztán jött az üvöltözés, csapkodás, kötekedés...
Sokszor elaludt az asztalnál, WC-n ülve, kádban, ajtó elött stb.
Sok hülyeséget csinált, megkeserítette az életünket, nem lehetett egy normális ünnepünk sem.
Tettlegességig csak egyszer jutott ez az egész, akkor részegen jött haza kocsival, belehajtott a ház elött az árokba, aztán kiszált és üvöltözve nekiment anyámnak... ezután költöztünk el tőle, azóta élünk így hármasban.
Azóta kb 8 év eltelt, nem igazán tartjuk vele a kapcsolatot, de időnként felkeres telefonon vagy Facebookon.
És az a legdühítőbb, hogy olyankor mindig nagyon flegmán, követelőzően beszél, mintha mi csesztünk volna ki vele.
Szinte mindig öngyilkossággal fenyegetőzik, próbál bennünk lelkiismeretfurdalást kelteni, hogy nem szeretjük, pedig a gyerekei vagyunk stb.
Ez kb egy évben 4-szer fordul elő, egyébként nem érdelki mi van velünk.
És ilyenkor természetesen soha nem józan.
Nem támogat minket semmivel, a gyerektartási díjjat sem fizeti egy ideje.
Mit lehet egy ilyen apával kezdeni? A testvérem már letiltotta mindenhol, ő nem akar vele szóba se állni.
Én amikor ír válaszolok neki, de csak pár szóval, már nem megyek bele a manipulatív játékába.
Gondolkoztam rajta, hogy egyszer felhívom vagy leírom neki a magamét, de nem biztos, hogy jó ötlet lenne.
Köszönöm, ha elolvastad!
válasza:Azt írod nem keres benneteket,de le kell tiltani ?
23-évesen már el kell tudni magyarázni,neki hogy nem vagyok kíváncsi rád apám .
válasza: válasza: válasza:Egy majdnem ugyanilyen apám van, és ami engem illet, én teljesen kizártam őt az életemből. Nem tartom vele a kapcsolatot, és igyekszem minél kevesebbet gondolni rá.
Tudom, hogy nehéz elfogadni egy szülő közönyét, de végső soron nincs más választásunk. Édasanyáddal és a testvéreiddel még lehettek egymás támaszai.
Szerintem nem érdemes "megmondani neki a magadét". Az ilyen emberekre nincsenek hatással a szavak. Ha jól sejtem, csak kiforgatná őket, és végül te lennél a hibás.
válasza:Sajnálom, hogy ezen mentetek át és Édesanyádnak gratulálok, amiért volt ereje kilépni, otthagyni és tenni a ti jövőtökért.
Szerintem ezekről a szörnyű nehéz érzelmekről és eseményekről beszélgethetnél Anyukáddal és tesóddal. Nagyon fájdalmas és igazságtalan, hogy ilyen 'apa' jutott. Ha ezek a beszélgetések nem oldják és gyógyítják az érzéseid, vagay nem úgy értenek meg, ahogy szükséged lenne rá (erre bőven van sansz, hiszen mindketten átélték veled együtt, így nyakig benne vannak és nehéz lehet nézőpontot váltaniuk, hogy rád és az ezzel kifejezett szükségletedre reagáljanak) érdemes lenne pszichológushoz menned. Ez kiskorodtól tartó traumatizációk sorozata, aminek lett egy végpontja, de nem oldódott meg, hiszen apád időnként még beletenyerel.
A pszichologus segit, hogy ezt feldolgozd, helyretedd, megrosodj es pl ha ferfit valasztasz, akkor lehet egy apamintat nyujto kapcsolat is biztonsagos terapias kereteken belul.
Vannak csoportok, amik onkentesen szervezodnek, es alkoholistak hozzatartozinak, gyerekeinek sszolnak. Ezek is jo megoldast jelenthetnek.
Ez egy sulyos serules amit hordozol es megerdemled, hogy gyogyuljon es egeszseges lehess.
válasza:Kedves Kérdező!
Nehéz neked, de sok élettapasztalatot szereztél, jogy mit ne csinálj.
Sajnálatra méltó apukád állapota. Tekintsd betegnek, mert ebből az állapotból nem tud egyedül kilábalni. Elsősorban azért mert nem ismeri fel, hogy változtatásra, változásra van szüksége. Amíg nincs erre igénye addig nem fog megváltozni. Kényszeríteni nem lehet.
Keress magadnak példaképet, lehetőleg olyat akivel tudsz időt tölteni, a társaságában lenni, akinek felteheted a kérdéseidet. Lehet egy barátod apukája, vagy tanár, vagy munkatárs, stb.
válasza:Utolsó vagyok
Lemaradt.
Akartam ajánlani egy csoportot: Férfiak Klubja
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!