Vannak olyanok akik elfordultak a szüleiktől? Ti mit tennétek a helyemben?

Hasonló az én családom.

Én elszeparáltam magamat tőlük. Lehúzó energiák, ők a saját drámájukban forognak ÉVTIZEDEK óta. Régóta ezt csinálják, ezt ismétlik, ez az életük ritmusa: veszekedés, vita, ki a hibás, ki nem, sírás, üvöltözés. Engem nem érdekel, hogy rokonok, vagy bárki. Ha olyan ember, aki képtelen fejlődni, és negatív, lehúz, akkor én nem veszek részt az életükben. Tehát egy álarc van rajtam itthon, mindenre egyszavas választ adok, senkinek semmit sem segítek, hacsak nem kényszerítenek, stb.

De ez egy teljesen működő rendszer. Ők folyamatosan veszekednek minden nap, de én sosem vagyok benne semmiben. Engem nem tudnak érzelmileg zsarolni sem, mert nem érdekel egyikőjük sem. Ha hibás leszek, nevetek rajtuk, a szemükbe is sokszor. Annyiszor elismétlődött már ez az egész, hogy látom az embereket, hogy egy történetet írnak az életükben, amit ismételnek. Valaki a fájdalmat, szenvedést akarja ismételni, a drámát. Én nem akarom ezeket ismételni, és nem is érdekel. Nem érdekel milyennek látnak emiatt, mert nagyon jól megvagyok egyedül.

Mihelyt lesz lehetőségem, én elmegyek otthonról. Az exem ugyanezekben volt a szüleivel. Amikor elköltözött volna, sírtak a szülei, jaj ne, drágám, szeretünk, ő pedig engedett nekik. Szerinted mi lett? Ugyanúgy ment tovább a gyerek brutális szidása, terrorizálás, stb.

Nem változnak, és nem akarnak változni. Nem számít senki hogyan szenved. Aki nyitott a változásra és tudsz segíteni, annak segíts. Aki drámát akar, élje a drámáját. Én bennem nemhogy bűntudat nincs, hanem büszkeség, öröm tölt el, hogy mennyire ügyes vagyok, hogy mellettem mindenki szenved saját magától, és engem egy pillanatra sem rendít meg.

A család egy olyan kultúra, ami mossa az ember agyát gyerekkortól kezdve. Ki kell belőle jönni. Át kell rajta látni, hogy csak színjáték, hogy az élet könnyű, csak ők nehezítik meg, mert szar életet csináltak maguknak.

Két bátyám van, az egész életem erről szólt. Ők viszik tovább az apám életképtelen mintáit, én pedig tanultam egyedül, igaz barátoktól, tekintélyes felnőttektől. De a negatív emberektől mindig el kell zárkózni, amilyen módon csak tudsz, és kell húzni őket, ha le tudod.

Én nem költözök el, mert itt eltartanak, és nehezebb lenne ha elmennék. Inkább kibírom ezt itt így, minthogy szét dolgozzam a belem más negatív környezetben, mert kb. mindenhol ez megy. Szóval otthonról dolgozok online projektemen, és mihelyt tudok, lelépek.

Szóval megértelek, és csak felejtsd el az egészet. Szard le teljesen. Itt a semmiből is veszekedést csinálnak, gondolom máshol sincs másképp...

Talán ez az "egyszerűen megszakítom a kapcsolatot mindkettővel" dolog kissé radikális lépés lenne, ha azt vesszük, hogy még szerinted is vannak mindkettejükben nagyon pozitív vonások, és ráadásul mindketten támogatnak. (Nem az anyagiak miatt mondom, hanem hogy ez annak a jele, hogy szeretnek téged.)

Az viszont biztos, hogy kőkemény határokat kellene húzni, és megértetni velük, hogy az állandó játszmáikba nem vonhatnak be téged, és hogy tartaniuk kell veled szemben egy viselkedési minimumot.

Én egyszer egy durva veszekedés - részéről részeg hőbörgés, durva, teljesen indokolatlan sértegetések stb. - után egyszer egy egész évig nem beszéltem anyukámmal, és teljesen megváltozott a viszonyunk utána. Konkrétan soha többé nem balhézott velem, egyszerűen megértette, hogy van egy határ, amit nem léphet át, ha tartani akarja velem a kapcsolatot.

A szüleid változásához szakemberek segítsége szükséges.

Ahhoz, hogy szakemberek segíteni tudjanak fel kell ismerniük a szükségességét, és el kell fogadniuk a segítséget.

Ha képes vagy ilyen komolyan tanulni, azért, hogy más lehes mint ők, akkor te már eljutottál erre a felismerésre. Viszont a te lelked is sok sérülést szenvedett el.

Figyelmedbe ajánlok egy alap könyvet ami a családi kapcsolatokról szól szülőknek. Bár nem vagy szülő de a módszer számodra is használható a szüleiddel való kapcsolatban Thomas Gordon: Szülői eredményesség tanulása

Szüleid érzik, hogy megoldgatatlan a problémájuk, és talán érzik a te magabiztos céltudatosságodat, és hozzád fordulnak. Vedd fel a kapcsolatot a háziorvossukkal, anyukád lelkészével, találj társakra a segítségnyújtásban.A hugodnak is lehet, hogy segítség kell.

Amikor békések, és józanok akkor próbálj velük külön külön beszélni erről, hogy milyen rossz neked látni őket ahogy egyre lejebb csúsznak, hogy tehetelennek érzed magad, hogy fáj neked. A könyv ebben ad tanácsot, hogy ne megmond nekik mit tegyenek, hanem én üzenetekkel kinyiljon a szemük, az értelmük és maguk akarjsnak változtatni. Drukkolok, hogy sikerüljön!