Mit szólnátok hozzá hogyha a gyereketek bevallaná, hogy vagdossa magát?

Kizárt!

Kizárt, hogy ne vegyem észre, hanem "vallania" kellene és kizárt, mert nekem normális gyerekem van.

Pofán-vagdosnám..

Najó viccet félretéve, beszélgetnék vele, és megprobálnék valami megoldást talál - akár szakember - a problémára.

Hát, én kicsit magamba néznék. Hogy nem vettem én ezt észre? Hogyan tudott egy olyan probléma felett elsiklani a tekintetem, ami a gyerekemben ekkora károkat okozott? Miért nem bízik meg bennem annyira, hogy elmondja, mi bántja?

Ezek után elbeszélgetnék vele, persze teljesen nyugodtan, felajánlanám a szakembert, és tudatnám vele, hogy én mindig itt vagyok neki.

Szulo vagyok, bar az en lanyom meg pici, de azert valaszolok, ha nem gond :)

Ha nem vennem eszre (ami kizart szerintem, de soha ne mondd, hogy soha), akkor orulnek, hogy bizik bennem ennyire es hozzam fordult segitsegert. A sok-sok beszelgetes mellet persze elvinnem szakemberhez, mert ez nem jatek, meg akkor sem, ha csak divatbol csinalja, mert latta mondjuk valahol.

Bar ez a jobbik eset.

Egyebkent anno en is kiprobaltam (es ez nagyon nem ma volt..) pont emiatt, mert az osztalyban egy idoben sajnos divat volt, sot, meg versenyt is csinaltunk belole, hogy kinek maradt nagyobb heg utana. Hala az egnek en hamar belattam, hogy ez faj es ertelmetlen, de tulajdonkeppen semmi okom nem is volt ra, hogy igy vezessem le a feszultseget, de lehet, hogy nem artott volna, ha a szulok, tanarok jobban figyelnek. Mert valahogy ez senkinek nem tunt fel sajnos, pedig iszonyatosan karos volt!

En konnyen megusztam, viszont sajnos komoly problemat is jelenthet a vagdosas, igy komolyan is kell venni.