A férfi az egészséges családban rendelkezik enyhe nárcizmussal, így fenntartván az irányát és egyensúlyát a családnak? ( kell valaki aki irányba terelje a gyereket )
Amit persze nyilván nehéz megállapítani sok esetben, főleg, ha enyhe esetről van szó
De tegyük fel, hogy egy olyan esetről van szó, ami 100 különböző ember véleménye alapján egységesen arra a enged következtetni, hogy az illetőben vannak ilyen kontrolláló hajlamok
Mit gondolsz, férfi lehet úgy valaki, hogy az empátia és a nárcizmus között félután találkozik a személyisége, vagy ez csak egy nem létező ideál?
Általában az ember vagy egy empatikus, kevésbé magabiztos személy, vagy egy nárcisztikus, lerombolhatatlanul magabiztos ember
válasza:Nem. A nárcisztikusság ellentéte a neurotikus viselkedés, mikor az ember önsorsrontásba menekül amiatt, hogy ő milyen értéktelen és élettelen.
Az empátia ellentéte ellenben a közöny, vagy a sztoikus viselkedés. De ezek nem is szorulnak pszichiátriai kezelésre, míg a fentiek igen.
válasza:Összevissza hülyeségeket írogatsz, de semmi gond.
Inkább ovlasgass a témában szakemberektől és te is rájössz.
válasza:"A férfi az egészséges családban rendelkezik enyhe nárcizmussal" Nem. Ellenben a nárcizmus(!)-nak van kb. 9 személyiségjegye, amik kismértékű jelenléte szükséges az önálló egészséges személyiség számára a saját határainak megvédésére. Ha ezen személyiségjegyekből 5 vagy több van jelen lényegében állandóan a személynél, akkor lehet nárcizmusról beszélni.
"kell valaki aki irányba terelje a gyereket" Nem! Ezt a viselkedést felelőségteljes szülői magatartásnak lehet nevezni, ha az az irány
"Mit gondolsz, férfi lehet úgy valaki, hogy az empátia és a nárcizmus között félután találkozik a személyisége, vagy ez csak egy nem létező ideál?" Ez nem ideál, hanem marhaság. Az, hogy egy férfi pl. nem sír stb. nem jelenti azt, hogy nem empatikus. A jól működő ember/férfi empatikus, nem pedig fél úton van. Az empatikus nem jelenti azt, hogy veled sír vagy ölelget, ha bajod van.
"Általában az ember vagy egy empatikus, kevésbé magabiztos személy
vagy egy nárcisztikus, lerombolhatatlanul magabiztos ember" Tömény marhaság megint, mert a nárcisztikus önbizalmát porig lehet rombolni, ha valamilyen hibáját kimutatják, javítását javasolják. Minél megalapozottabb a hiba értékelése a külső személy által, annál inkább fog rá fújni és lesz haragos rá - és mindenkire - nárcisztikus személy.
A kérdésed fekete-fehér gondolkodásra mutat. Mennyi idős vagy?
41F
11.
Két negatív tulajdonságot soroltál fel egymás mellett
Kicsit olyan mintha, a világoskéket hasonlítanád a kékhez
A kérdés inkáb a fehér és fekete közötti átmenetekről szólt, ahol az egyiken a fekete van másikon a fehér van ( Nárcisszizmus-"Normális"-Empatikus )
Empátia-Apátia az egy ideillőbb összehasonlítás, de most nem pont erről van szó
Másképpen fogalmazok: Akiven túlteng a nárszicizmus abban kevés az empátia, akiben túlteng az empátia abban kevés a nárszicizmus
Aki középen van, arra mondják, hogy kiegyensúlyozott egészséges ember, aki nem azzal van elfoglalva, hogy a másikat lehúzza a nárszicisztikus viselkedésével sem azzal, hogy a másikat megértse és mindenáron fel akarja emeli, és tanítani a jobb életre. Mivel elfogadja és szereti önmagát, az életet és ezt akarja tovább vinni, de amikor úgy érzi, hogy a másikon nem lehet segíteni, akkor tovább lép (Hiszen, ha nem tenné azt neveznénk túlzottan empatikus viselkedésként)
Lehet, hogy eddig nem fogalmaztam, jól most remélem így már tisztább és érthetőbb
"de amikor úgy érzi, hogy a másikon nem lehet segíteni" =
"de amikor úgy érzi, hogy a másik élete egy másik irányba tart, és ott szenvedést okoz magának, de látszólag ezen nem akar változtatni
válasza: válasza: válasza: válasza:#18: Nem egészen. Minden nárcisztikus egoista, de nem minden egoista nárcisztikus.
Az egoista mindig a saját hasznát lesi, de nem szükségszerűen helyezi mindenki más fölé magát, ugyanakkor nagy az önbizalma.
Ezzel szemben a nárcisztikus látszólag erős - valójában gyenge - önbizalommal bír. "Lényege, hogy az illető saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli, továbbá a kielégülésnek olyan egoista és kíméletlen keresését jelenti, amely a dominancia és a kritikátlan igyekezet (ambíció) révén valósul meg. A pszichológiában a nárcisztikus személyiség az, aki nagyon szereti (sajnálja) magát, de fontos hangsúlyozni, hogy a kifejezésnek nincs alaphelyzetben patológiás értelme. Kívülről nézve úgy látszik, hogy a nárcisztikus személy nagyra tartja magát, holott gyakrabban éppen az ellenkezője, az alacsony önbecsülés az igaz."
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!