Normális, ha ezt érzem a szüleim közelében? Miért csinálják még mindig ezt?

Nagyon ritkán megesik, hogy anya munkahelyére kellenek önkéntesek, így ha munka mellett időm engedni, megyek segíteni. Ilyenkor nem tudok felszabadulni “mellette”, nem tudok határozott, nyitott lenni, mert ha nem is folyamatosan, de kijavít, mindig úgy rendezi a szálakat, hogy úgy a jó, ahogyan ő csinálja (a magánéletben is igaz). Megesett, hogy kivette a kezemből a dolgokat, hogy “add ide, ezt így kell”. Ez nagyon kellemetlen nekem és bevallom, gyakran kedvem sincs elmenni és belekezdeni dolgokba, mert tudom, mi lesz a vége…

Itthon olyan érzésem van, mintha az energiáimat leszívná a családom. Egyébként reggelente viszonylag frissen ébredek, de hétvégente, vagy ha véletlenül egyszerre vagyunk szabadságon mondjuk anyával a reggeli ébredések is szörnyűek. Hiába iszom ugyanúgy kávét, egész délelőtt csak szédelgek, erőtlen vagyok (frontnak semmi köze hozzá, megfigyeltem).

Számos döntésembe beleszólnak, főleg anya. Ha valamit mégis a saját akaratom szerint csinálok, saját gondolatom szerint döntök, érzelmileg manipulál, hogy idő közben még is változtassam meg a dolgaimat úgy, ahogy azt ő/ők gondolták (pl nem az a nyelviskola, amit magamnak választottam és elkezdtem a tanfolyamot, hanem amit ők gondolnak jónak és iratkozzak át, mert ott van ismerős és még sorolhatnám)

Szerintem ezzel mindent elmondtam, hogy a költözés sem meg olyan könnyen…

Ennek mi lehet az oka?

27(!!)N