Más szerint is jogosan nem nezem ezt jó szemmel? Szülők, ti mit tennètek?

Hogy én mit tennék? Felvilágosítanám a szexualitástól, ha ez eddig nem történt meg, aztán leszállnék róla.

Nekem is 15 évesen volt az első "kapcsolatom" és viszonylag értelmes felnőtt ember lettem.

Hagyd békén a lányodat, inkább beszélgess vele ha azt akarod, hogy bízzon benned!

Már nem szokás ismerkedni a szülőkkel. Minek? Meg miről? Nem abban a korban élünk, hogy leültessük a párunkat a szülővel beszélgetni... Már tizenpár évvel ezelőtt sem volt szokás ez.

Én 15 évesen már simán randizgattam. Párszor találkoztam egy 21 éves sráccal, de hamar vége lett, mert nem ugyanazt akartuk. A többi fiúval is csak randizgattam, egyedül eggyel csókolóztam(2 évvel volt idősebb)

16 évesen jöttem össze az első igazi barátommal, akivel 10 éve együtt vagyunk (fél évvel fiatalabb - 4 éve már összeköltöztünk). 17 évesen vesztettem el a szüzességemet(persze vele), mert addig várni akartam - ezt tiszteletben tartotta.

Viszont az én szüleim, főleg anyu mindig támogató volt, mindenről lehetett beszélni vele: így tudott is majdnem mindenről.

Viszont ha úgy állt volna hozzá, ahogy te a "kislányodhoz", akkor biztos lázadtam volna, titkolóztam volna és probléma esetében nem hozzátok fordultam volna... Szóval ezzel a hozzáállással csak rontod a helyzetet és ellenszenves leszel a saját lányod szemében...