Anyukám lelkileg zsarol! Hogyan bírjam ki amíg elköltözhetek?

13 éves korom óta mentális gondjai vannak, kb.mióta a viselkedése miatt a nővérem 19 évesen lelépett. Akkoriban próbálkozott is öngyilkos lenni, mit számított neki,hogy amúgy még két gyereket fel kellene nevelni (apukámat elhagyta 8 éves koromban, mert ivott). Megértem, hogy sok szarságot kellett átélnie, de sok mindent magának is köszönhet. 2 éve bátyám is lelépett, én meg itt maradtam vele és az őrületbe kerget. Állandóan szidja a tesóimat, hogy milyen hálátlanok, de azt nem látja be, hogy azért ilyenek, mert ő egyszerüen rájuk telepedett. A bátyámmal olyan abnormálisan viselkedett, mintha kb.ő lenne a férje, vagy nem is tudom ezt szavakba önteni. Engem rá akart venni, hogy hagyjam ott a sulit és menjek el teljes állásban dolgozni, mert kell a pénz. Diákmunkáztam, de az nem volt elég, pedig az utólsó ft-ig odaadtam neki mindet, amit amúgy cigire meg kávéra költött nagyrészt. Ebből állandó vita volt köztünk, sokszor az osztálytársaimnál kellett csöveznem,mert itthon ment a vergődés. Most, hogy leérettségiztem úgy döntöttem, hogy elköltözöm az ország másik végére, hogy minél messzebb legyek tőle. Nap, mint nap azzal fenyeget, hogy amint kiteszem a lábám megöli magát. Már ott tartok, hogy azt sem bánnám. Persze a tesóim is mondják, hogy nehogy egyedül hagyjam már, mert labilis. De az nem baj, hogy ők itt hagytak vele és élik mindketten külföldön a boldog életüket? Jelenleg dolgozok és elvárná, hogy a fizetésemet odaadjam neki teljes egészében, ha veszek belőle magamnak bármit megy a vergődés, hogy ő mindent megtett értünk (az el van felejtve, hogy mi volt amíg hónapokig a pszichiátrián kezelték), mi meg egy doboz cigire sajnáljuk tőle a pénzt (mármint napi 2 dobozra). Próbálok gyűjtögetni, hogy leléphessek, de sajnos nem keresek valami jól meg nyílván a kajába/rezsibe beszállok, így még legalább októberig maradnom kell. Direkt azèrt túlórázok, hogy egyrészt ne legyek itthon, másrészt, hogy minél előbb gyűljön a pénzem, de közben itt van az a lelkiteher, hogy képes lesz tényleg megölni magát, aztán életem végéig engem okol majd mindenki. Bár, szerintem amikor nővérem elment és begyógyszerezte magát az csak figyelem felkeltés volt, hogy hátha visszajön, de sose lehet tudni, mert egyébként tényleg mentálisan nagyon gyenge. Próbáltam nem egyszer rajta segíteni, de ő nem látja magát reálisan, azt hiszi egy igazi minta anyuka, akit elárultak a hálátlan gyerekei. Hiába mondom neki, hogy lelkiterror amit csinál és ezért mentek el a testvéreim is, csak azt fújja, hogy majd ha azon megyek keresztül, amin ő akkor meg tudom. Csak, hogy én nem megyek azon keresztül, amin ő mert nem szülök 3 gyereket a semmire, egy alkoholista munkanélkülinek. Szerintetek hogyan küzdjek meg ezzel az egésszel?

19/L