Normális, ha magamat bántom mikor másokra vagyok ideges?

Nyilván nem az. Pszichológusra van szükséged.

Mivel ezt tudod magadról, vezesd le más módon az indulatodat. Pl ha nem este 10-kor történik, menj el futni. A mozgás nagyon jó indulatlevezető. Ha nem tudsz épp elmenni, kapcsolj be zenét és táncolj vagy tornázz. Valami boxolható tárgyat is tarthatsz otthon. A tányértörés nem olyan praktikus, de van, aki azt csinálja, direkt tart csorba tányérokat és földhöz vágja őket. De gyereknél ez nem járható. Sajnos az ordítás se megvalósítható otthon, de a hangos éneklés már jöhet. Egy nagyobb papíron való erőteljes dühös karikafirkálás is elvezeti a dühöt. Szóval ügyelj arra, hogy kimenjen a dühöd, de ne magadat vedd elő ehhez alanynak. Sok sikert!

Ideje szakemberhez fordulnod.

Ez agresszió. Csak önmagad ellen fordítod a dühöd. Nem mered vagy nem akarod azzal szemben kímélni, akire tényleg dühös vagy. Ez nagyon káros, de jó, hogy felismerted és tanácsot kérsz. Ha egyedül, önkontrollal nem tudsz leszokni róla, akkor pszichológus. Amit itt valaki tanácsolt, a sport nagyon jó, produktív levezetés a szurkálás helyett. Én takarítani szoktam olyankor. Szerencsére ritkán vagyok dühös, így azért nem olyan patent a lakás, mint lehetne...

Ez még nem kóros agresszió, az agresszió egy tartós vonás, hanem egy esemény által kiváltott indulat, mivel az eseménnyel szemben tehetetlen, a saját szüleit például nem ütheti meg, de még csak nem is feltétlenül ordítozhat velük. Keletkezik egy feszültség, ami ott feszíti az embert, és ki kell onnan vinni, ezt a feszült állapotot nem lehet fenntartani, a szervezet nem bírja elviselni. Dühében minden ember valamilyen erőteljes mozgást csinál vagy hangot ad, pl bevágja az ajtót. Ez nem agresszió, hanem fiziológiás jelenség. Ha az eseményektől keletkező feszültség bennreked, az megbetegít. Tehát ki kell vinni a testből társadalmilag elfogadott, sem a saját, sem a mások testi épségét nem károsító formában.