Mások is azt érzik, hogy az orvosszülők kicsit elhanyagolják a szeretet?

Nem normális, de nincs összefüggésben azzal, hogy orvosok a szüleid. Nekem is mindkét szülőm orvos és ugyan mindig sokat dolgoztak, de mellette foglalkoztak velem. Én is jártam különórákra, ez inkább pozitívum, hogyha egy szülő akar és tud ilyenekre költeni.

De az nem normalis, hogy túl magas elvárásokat támasztanak veled szemben , kicsit ilyen helikopter szülőknek tűnnek.

Mindig elég korán elmennek dolgozni aztán késő este érnek csak haza

Hát ezt mondjuk nem értem, de hát istenem, csak 26 éve dolgozom az eü-ben és 25 éve orvos a férjem... Nem tudok egyetlen olyan ágat sem, ahol kora reggeltől estig dolgoznak. Intézményi keretek közt biztosan nem, max oxi szakorvosként mentőn 12 óráznak, de akkor meg nem minden nap.

Mondjuk az otthoni munka is fura, mit lehet otthon leletezni?

Én abban látom az igazságot, amit a 3-as leírt. Nekem a férjem szülei orvosok és a párom sokszor mesélte, hogy nem volt annyira önfeledt a gyerekkora.

Főleg az volt a helyzet, hogy mire hazaestek a szülei (mert akkor is sokat kellett dolgozzanak az orvsok, nem csak jelenleg), azutántól csak csendben lehetett, mert a feszült szülőknek nem volt türelmük még a gyerekre. Sokszor volt rábízva felvigyázóra (bébiszitter? hogy hívják azt, aki 10-12 év körülieket felvigyáz?), és akkor tudott csak játszani, máskor csendben kellett tanuljon, mikor a szülők otthon voltak.

Nem nevezném ezt normálisnak, de nyilván a hivatás (és vannak végletek orvosokon belül is) sok mindent meghatároz. Nekem pl. anyukám titkárnőként rengeteget volt otthon, volt türelme hozzánk, ha betegek voltunk, tudott otthon maradni és ápolni vagy pár óránként hazaugrani ránknézni.

Apu ezt nem tudta volna megtenni fizikai munkásként. Jelenleg a nagy orvoshiányban és a sok munkába szintén nem tudnának kivenni 1-1 napot a gyerek betegsége miatt, vagy épp lemondani az egyesekre akár heti 2 leosztott ügyeletet.

De ne hidd, hogy csak az orvosi hivatás ilyen. Rengeteg óvónővel találkoztam, akik azt mondták, hogy rossz anyák voltak, mert mire hazaértek, lefáradva 20-30 gyerektől, addig a sajátjukhoz nem volt türelmük.

Pontosan ez volt leírva a Gazdag papa szegény papa című könyvben. Tanulj sokat, járj jó egyetemekre, szerezz jó jegyeket, hogy utána legyen egy jó állásod, jó fizetéssel, hogy az állásod rabszolgája legyél, addig sem okozol gondot és elhiszed magad is, hogy ez jó.

Én vállalkozó vagyok, közepes tanuló voltam, orvos nem lettem, csak főiskolát végeztem, de nagyjából van életem, nem döglök bele a munkába és nagyjából jól is keresek. Lehet választani.

Azért nem kicsit a te fejedben is baj van.... Hogy eltaszítod magadtól az embereket, nem barátkozol.... Ezt nem lehet arra fogni, hogy folyton tanulsz. Ha nincsenek otthon a szüleid, azt hívhatsz magadhoz, akit akarsz...

Beszélj anyádékkal, hogy kellene neked pszichológus.