Miért ilyenek velem?

Szóval anyukám elvált apukámtól 7 évvel ezelőtt. Akkor még kicsi voltam, a válás is hagyott bennem nyomokat. Sok rossz gyerekkori emlékem van, talán ezért IS lettem mára szorongós, zárkózott ember. Anyukámmal élek azóta. Persze eddig is voltak néha-néha nézeteltérések, vagy viták, de úgy gondolom ez még természetes kategória. Viszont az elmúlt 2-3 hétben iszonyú rosszul érzem magam. Ma jöttem haza apukámtól, akit amúgy nagyon szeretek, de alkoholista. Sajnos nem tudja a határokat, ha sokat iszik, nagyon hülye lesz. Bocsánat a szóért. Ma reggelre jól lett, semmire nem emlékszik a tegnapról, enyhe túlzással de elrontotta a szilveszteremet. Szerencsére volt, akivel elvoltam hajnali 4-ig, és felvidított. Ma hazajöttem anyumhoz, és elkezdte ugyanazt a stílust velem szemben, amit 2-3 hete csinál. Belémköt minden apróságért, érezteti velem, hogy nem vagyok elég jó, egy semmirekellő vagyok, mindent rosszul csinálok. Pedig ez nem igaz. Elegem van. Apum leissza magát, anyum meg állandóan bánt érzelmileg minden apróság miatt. Apukám most fog költözni gondoltam elköltözök hozzá vidékre, ha vesz egy új házat, esküszöm még az is jobb, ha néha picit kiüti magát, minthogy anyukámmal éljek feszültségbe. Pedig ez nem volt így régebben anyukámmal. Mi jóba voltunk. De most a semmiért elkezdett ilyen rideg lenni velem. Ezért én is ilyen lettem vele. Elmondtam anyumnak bizalmasan, hogy apával bajom van, és engem állított be hisztisnek. Rosszul esik, hogy mindkét szülőmmel konfliktusom van, és lelkileg nagyon elfáradtam. Kiskorú vagyok, nemtudok külön költözni. Nagyszüleimhez nem mehetek. Mit tegyek?