Mit tegyek? Teljesen elegem van az egész életemből, mindennap sírok lefekvés előtt. 18.F
Csak teher vagyok mindenkinek.
Az apám 37 éves, 18 évesen csinált meg engem egy véletlen balesetben az akkori barátnőjével.
Mire észbe kaptak az abortusz már nem jöhetett szóba.
Örökbe akartak adni de mikor az apám szülei megtudták, hogy terhes és már késő engem elvetetni akkor egy nagyon nagy harcban azzal a feltétellel, hogy az apámnak meg az anyámnak soha nem kell még felém biccentenie meg egy fillért se költeniük rám hiszen ők örökbe adtak volna sikerült kiharcolniuk azt, hogy ne adjanak engem örökbe hanem a nagyszüleim gondoskodnak mindenemről.
Mindezzel 16 évesen szembesített az apám mert volt egy párszor nálunk de mindig úgy viselkedett velem mintha én lennék a legnagyobb ellensége.
Aztán egyszer konkrétan rákérdeztem erre és elmondta a teljes igazságot, hogy valójában elszakadt a gumi és nem vett be az anyám esemény utáni tablettát és az abortuszból meg kicsúsztak.
És azért gyűlöl pontosan engem mert ő tett az ellen, hogy én megszülessek és ennek ellenére mégis megszülettem.
Amikor ezeket elmondta bezárkóztam és sírtam a szobámba majd egyszer csak feljött a mamám aki próbált megnyugtatni és elmondta, hogy bár valóban így történt minden de ők akkor is szeretnek engem.
De ez nekem akkor is egy szívfájdalom. Mindenkinek csak teher vagyok még a nagyszüleimnek is. Nem voltam én egy terv akivel számoltak.
Csak egy baleset. Ők pedig magukra vállaltak igen és megmentettek attól, hogy gyermekotthonban legyek ez tényleg egy szép dolog.
De attól én még mindig csak egy baleset vagyok.
És ami a legszomorúbb, hogy van egy 2 éves féltestvérem akinek meg az apám minden szeretet megad mert ő már tervben volt. Én tényleg beleőrülök már ebbe.
Nem volt 2 éve már egy olyan éjjel amit ne sírtam volna végig :(
válasza: válasza:Hogy mit tegyél? Mindenek előtt tudatosítsd magadban, hogy két felelőtlen ember döntésében neked semmi felelősséged nincs, továbbá az sem téged kellene, hogy terheljen, hogy az érzelmi intelligenciájuk nulla.
"feljött a mamám aki próbált megnyugtatni és elmondta, hogy bár valóban így történt minden de ők akkor is szeretnek engem."
Ez jó, mert akkor van, aki szeret téged, tehát nem igaz, hogy mindenkinek teher vagy.
"De attól én még mindig csak egy baleset vagyok."
Nem, te egy érző emberi lény vagy, az írásod alapjàn intelligens is. Arról pedig az ember nem tehet, hogy milyenek a szülei.
"Nem volt 2 éve már egy olyan éjjel amit ne sírtam volna végig :("
Lehet, hogy az utóbbi időben nem volt, de a jövőben lesz! Mindenképp javaslom neked szakember felkeresését, aki segíteni tud kikecmeregni a lelki mélypontból.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Keresd fel a suli pszichológusát. Már rég kellett volna.
Apád egy párszor volt nálatok? Szüleit se látogatta rendszeresen?
válasza:Szar helyzet, és közvetve ismerős a szitu.
Fontos tudatosítanod magadban, hogy neked abszolút nem volt befolyásod az események alakulására, semmi se a te hibád vagy szégyened; nincs is okod hibáztatni magadat. A te életed szempontjából ez meghatározó, ezért értem én, hogy lehetetlen magadtól elvonatkoztatni, és nem magadra venni, de próbáld meg. Ebben a szüleid meg a nagyszüleid hibásak, amiért egy olyan szituációt teremtettek meg, amiben mindenki erőltetni akarta a másik kárára a saját elképzelését; amik végül rád ütöttek vissza.
Attól, hogy az apád az új gyerekkel foglalkozik, te nem leszel kevesebb. Most jutott el fejben odáig, hogy képes gondoskodni egy gyerekről, és ez örömet is okoz neki, az ő szülői kvalitásainak a hiányáról szól ez, nem rólad, mint személyről. Egy baba, egy gyerek sem felelt volna meg neki akkor, amikor te képbe kerültél; nem konkrétan téged utasított el, hanem egy életpálya-lehetőséget.
Sajnálatos, hogy benned azóta is egy kényszerhelyzet emlékeztetőjét látja, de ezzel már nem tudsz mit kezdeni; a legtöbbet úgy teheted magadért, ha nem vársz tőle semmit. Ő sem tekint magára szülődként, és nem is töltötte be sose ezt a szerepet, helyette a nagyszülők töltötték be.
A legtöbb ember arra a tudatra vágyik, hogy úgy került egy családba, hogy akarták, várták őt, tudatosan készültek rá, hogy az év végére vagy a következő év felére összehoznak egy babát. De a valóságban ez sokkal ritkább. A tényleg tudatos gyerekvállalás mostanában kezd "divatba jönni". Akár a szüleid, akár a nagyszüleid korosztályában a legtöbb gyerek "becsúszott". Ha ezt követően akad olyan nevelő, aki örömmel fogadja, és szívesen foglalkozik vele, akkor pedig nem teher.
Én akkor sem leszek olyan tökéletes mint a 2 éves féltestvérem akinek az apám meg minden szeretet, anyagiakat és támogatást megad mert ő nem egy véletlen becsúszás volt hanem egy tervezett gyerek.
Én pedig nem az vagyok. Én csak egy váratlanul becsúszott gyerek aki mikor megjött mindenkinek korrigálnia kellet meg hozzám igazítani a dolgait amikor még kicsi voltam.
válasza:Addig menj el terápiára, amíg nem lesz durvább
Amugy ilyen alapon tényleg sok a becsúszott gyerek, és egy nem becsúszotthoz is igazodik az ember...
De te sokkal torzabban látod, nagy az onutálat, sajnalat, és ennek nem lesz jó vége, ha nem kezelik
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!