Miért kell ilyen gyerekesnek lennie apámnak? Egy általában eszes ember miért ilyen?

Hazaér munka után, mindig miután leült, az első dolga, hogy a kutyáknak jutalomfalatot ad - de vagy 5-6 félét! Nem az egészet, egy-egy darabot, kicsiből kettőt, de miután ezt napi rendszerességgel csinálta, a kutyák engem már az elején le se xartak, nem volt mivel ösztönözni őket (így sem kölyökként kerültek hozzánk, 2 és 4 évesek voltak akkor). Én viszem őket sétálni, és mivel apám engem is ledominál, nem kétség, ki a falkavezér.

Kértem szépen is, csúnyán is, hogy ne adjon nekik, de ő erre csak annyit mond, hogy de hát a fiúk szeretik, meg így örömködnek/örömködik, és úgy tudnak nézni... Hát ba**za meg, lexarom! Évek óta szívok minden nyamvadt séta során, mert fölösleges vinnem magammal bármit is, komoly helyzetben se szó, se jutalomfalat nem használ. Nem azért, mert agresszívak vagy veszélyesek, póráz nélkül is csak akkor engedem az egyiket (másikat nem lehet), ha ismerős kutyával találkozunk az éppen rajtunk kívül üres parkban, csak hát bármikor jöhet kutya, akihez jobb nem közel menni (ma is, simán, a legnagyobb jókedvvel ment volna oda a "á, nem veszélyes" kutyához, akit a gazdája pórázon alig tud megfogni, nekiment már embernek és kutyának is egyaránt). A buki simi meg milyen unalmas "jutalom". Vállon veregetem saját magam, hogy ilyen messzire jutottam velük dacára, hogy nem tudtam közel 2 évig nasival ösztönözni őket, ráadásul akkor még teljesen kezdőként, egyikünknek sem volt még kutyája ezelőtt.

Szóval nemrég elkoboztam a nasikat. Egy ideig nem kaptak, egész szépen kezdtek menni a dolgok, szerintem, de aztán tegnap este apám újfent adott nekik, így ma, amikor gyakoroltam velük, már nem ösztönözte őket. Egyiküket érdekelte, de nem olyan bőszen, mint tegnap és előtte. A másikat konkrétan a fák susogása jobban izgatta annál az apró jutifalinál, oda se szagolt, húzta el a fejét, pedig tegnap délután ugrált is, annyira vágyott rá.

Ma este már nem engedtem megint, erre apám teljesen besértődött, akárcsak egy kisgyerek! Nekem azt mondja, keressek mást, amivel hallgatnak/figyelnek rám, meg enélkül is mehet az, meg hogy nem haladtam semmit, stb. Kezdte a sértegetésemet és a mártírkodást.

Nagy tapasztalattal rendelkező, okos ember, aki a legtöbb helyzetet át tudja látni. Ezt miért nem?