Sürgős, voltam pszichológusnál viszont eléggé elrontottam?

Bizonyára nagyon nehéz ez a folyamat. A legtöbb ilyen családban nincs kimondva, mi történik, sőt, kifejezetten titkolják. Kifelé igyekeznek jó képet mutatni. A gyerekek is legtöbbször magukat hibáztatják a szülök hibáiért, mivel ebben a korban még szükség van arra, hogy a szülő egy biztos, stanil, megkérdőjelezhetetlen pont legyen, amelyhez ki tudsz kötni az élet zavaros és ismeretlen tengerén. Ezért aztán a gyerkek hajlamosak magukat hibáztatni, pl. "anyu azért iszik, mert ilyen rossz gyereke van, mint én, az egész az én hibám, anyu egyébként jó ember és szeret engem".

Nagyon jó, hogy te már feljebb léptél ebbőlm a tagadás állapotból, és rájöttél, hogy valami nem stimmel, apszichológus pedig rámutatott, hogy igazad van, sőt, a probléma jóval nagyobb, mint hiszed. A tesvéred valószínűleg azért visszakozik, mivel ő még a tagadás stádiumában van, szeretné mindenképpen megtartani magának ezt az "otthon minden rendben van csak..." látszatot.

Légy bátor, és igyekezz bátran elébe menni a változásoknak. Légy pozitív! Egy új iskolában teljesen tiszta lappal indulhatsz. Nem kell annak a magába forduló lánynak lenned, akinek isznak a szülei és bántják őt otthon. Lehetsz egy vidám, nyitott lány, akinek annyi barátja van, amennyit csak szeretne. Sok kitartást és sikert!

A margóra egy olvasmány, amely számodra hasznos lehet: [link] .