Bipoláris vagyok, korábban borderline szem.zavarral voltam diagnosztizálva. Tanácsot szeretnék kérni családtagjaimmal kapcsolatban. (?)

Azt nagyon megérteném, hogy problémájuk lenne, ha nem szedném a gyógyszereket. Vagy soha nem jártam volna orvosnál. De ezt kicsit nehéz feldolgozni, hogy szabályosan vitatkozni és bizonygatni kell, hogy tényleg van valami komolyabb bajom. Anyám most legutóbb azt mondta, hogy ő is bipoláris. (De előtte ugye azt mondta, hogy én nem vagyok az. Bár látott zárt osztályon, teljesen full leszedálva.) Mert hogy ő is szokott depressziós lenni, de aztán megrázza magát és megy tovább. És van, amikor kitör rajta az alkotóláz és mindenféle kreatív dolgokat csinál.

Teljesen feleslegesen kértem, hogy menjünk el családterápiába. Persze a családterápia együtt lakó családtagoknál alkalmazott dolog, mi meg nem lakunk együtt. Elfogytam az ötletekből. Iszonyú harag és csalódottság van bennem, én kicsi koromtól hallgattam az ő testi bajait. A mai napig. Évtizedeken keresztül.

2

Köszönöm.

Az a probléma, hogy mivel évek óta nem dolgozom (nem tudok dolgozni), ezért tőlük kapok anyagi segítséget. Teljesen sakk-matt helyzet, mert én is ott tartok már, hogy nekik is jobb lenne, ha megszabadulnának tőlem és a problémáimtól, de most még a kisebb gyerekemnek szüksége lenne rám (kb. 1 évig).

Szeretném, ha egyszerűen elfogadnák, hogy ez a helyzet, hogy próbálok tenni magamért, hogy igyekszem. Jártam terápiába, most is csak azért nem járok, mert nem tudnám kifizetni. (Az sztk-ban nem tudnak fogadni, rákérdeztem.) Szedem a gyógszereket, amiknek durva mellékhatásai vannak.

Nyilván nem móka és kacagás és egy hol súlyosan depis, hol egy éppen "felpörgött", folyamatosan beszélő, okoskodó, ingerült emberrel együtt lenni. De nem is vagyunk sokat együtt, pont a feszült viszony miatt. Voltak itt hónapok, évek, amikor nem is beszéltünk, nem is találkoztunk.

Te tudsz dolgozni ezek szerint?

5

És megkérdezhetem, hogy miből élsz?