Családállitás segithet?

Nem tudom már nyelni azt a rengeteg rosszat amit az anyámtól ‘kapok’.

Az újabb húzása,a lányom szombaton ballag nyolcadikból,nem jön el.

Idézem:már nem kislány,biztos megérti hogy nem megyek el.

Pénteken költözik,ez az ürügy.

A fiam 7 hónapos egyszer látta véletlenül mikor találkoztunk a laborba.

Folyamatosan mártírkodik,itt vagyok(voltam) egy kisbabával,állandóan siránkozik,jajjgat hogy semmibe nem segitek neki.

Egész életembe azt hallgattam,hogy feládozta értünk az életét,felnevelt minket egyedül,apám egy szemétláda.

Ez lecsengett,bár sokszor mondja még,a legújabb hogy ő mennyit segitett a szüleinek én sosem segitek neki.

Rettenetes fájdalom van bennem,nagyobb gyermekeim is vannak,sosem volt nagymama.

Ami igazán fáj,ha én beszélek vele,olyan ideg rám jön hogy remegek.

Ő sosem keres,mindig a gyereknek kell.

De azután reszketek,gyomorgörcsöm lesz,mindig ugyanaz.

Neki milyen rossz,milyen rosszul van,mindene fáj.

Persze 2 liter bort meginni egy nap,nincs rosszul.

Van egy rettentő szimpatikus élettársa aki időnként a sz@rt iskiveri belőle,de ő az Isten,aki mindenbe segit,és az etalon.

A maradék verés nélküli időben hol egyikünk,hol másikunkra uszítja anyámat,és tömi hogy épp melyik gyereke épp milyen okádék.

Családállitás segithet?

Valahogy nem tudok ezzel megbékélné,hogy ilyen az anyám.