A szüleim nagyon erőltették a gimnáziumot, már be is írattak, de nekem semmi kedvem hozzá, már vagy egy éve ezt pampogom, valaki tud segíteni?

18: akkor az nem volt barátság....

# Akkor a emgszöksz vagy megszoksz helyzete, ha egyáltalán igaz a dolog.

Dehogynem volt barátság, de a barátságot valaminek össze is kell tartania, méghozzá a közös ismerősöknek, közös megéléseknek, sok együtt töltött időnek. Anélkül nem marad meg. Ez körülbelül olyan, mintha a napon kinn hagytak volna poshadni egy szelet húst, és arra ráfognád, hogy soha nem is volt hús. De az volt, de a minősége megtartásához külső feltételek kellenek.

Az, hogy mindenki elmeséli, hogy mi történt vele, az nem barátság! "A" ember megélései "B" ember számára nem jelentenek már élményt. A barátság kritériuma az együtt töltött idő és közös átélések. És attól még neked nem lesz igazad, ha annyit bírsz érvelni, hogy "Ez hülyeség!"

26: te a hét minden napján folyamatosan együtt vagy a barátaiddal...?

Az a hosszú élettapasztalatom, hogy azokkal marad fenn barátságnak nevezhető kapcsolat, akikkel intenzív a találkozás. De a felnőttbarátság más, mint a gyerek, a felnőtt elbír bizonyos távolságtartást, ha van sok közös pont, egy gyerekbarátság viszont nem. A hétköznapi együttlétek kellenek, hogy együtt menjenek le a büfébe, vagy utánavigye a tornateremben hagyott tornazsákját, vagy felhívja, ha nem ment iskolába, vagy együtt sétáljanak haza vagy együtt szidják a töritanárt. Elég, ha csak a gyakorin olvasgatod a panaszokat, hogy hány barátság szakadt meg az életkörülmények szétválása miatt. Ha szerinted azok nem is voltak igazi barátságok, akkor igazi barátság nem is létezik. Létezik, csak ápolás híján elmúlik, mint egy kiszáradt, egykor szép virág.

Miért ne mehetne oda, ahova a barátnője? Lehet az is egy erős suli. Kérdező! Mi lenne a másik iskola? Barátnőd milyen osztályba megy?