Miért erőlteti apám a munkát?

Hogy megtanuld értékelni, amit van, hogy megtanuld értékelni a munkával megkeresett pénzt, hogy megtanuld felelősen használni.

Én szeretek dolgozni de csak mert a hivatásom a hobbim is egyben - mozdonyvezető vagyok - viszont azzal egyetértek hogy az emberek döntő része nem azért dolgozik mert annyira szeretne, csak simán másként, legálisan nem fog tudni pénzhez jutni.

Mi is jól élünk szerencsére, de attól még el fogom várni a fiamtól hogy dolgozzon, hogy ne legyen olyan mint te...

aki azt írja, hogy kérdező biztos nem egyetemista, annak van egy szomorú hírem: dehogynem az. menj be a btkra, vagy a jogi karra, látogasd meg az orvosit, és ilyen kis semmirekellő hisztigépeket fogsz ott találni, akinek ugye az a munkája, hogy apuci pénzét költi és picsog, ha apuci ezt egy ponton megunja. avagy miért ne küldd egyetemre a gyereked, ha azt akarod, hogy tisztességes, rendes felnőtt ember legyen belőle.

Egy vállalkozónak milyen "fizetése" van? Képben lehetsz a dolgokkal.

Akkor le lehet pontozni nyugodtan, de én sosem értettem a “dolgozni kell mert kell” hozzáállást. Akkor van értelme elmenni dolgozni, ha az embert valamilyen motiváció tereli a munka felé pl. pénzt szeretne keresni, tapasztalatot szeretne szerezni stb. Abból viszont szerintem semmi pozitívum nem fog kisülni, ha “rákényszerítik” mindenféle érdemi ok nélkül. Igen, szert tehet az ember kapcsolatokra, fejlődhet a kommunikációja, tanulhat munkamorált stb., de szerintem ezt csak akkor, ha nem kényszernek éli meg a munkát, ő akar ott lenni, ő akar dolgozni és nyitott ezekre. Az én szüleim soha nem erőltették és nem is támogatták, hogy dolgozzak. Ők úgy gondolták, hogy támogatnak engem anyagilag és erre meg is volt a lehetőségük, ezt pedig használjam ki és próbáljak minden másra koncentrálni, tanuljak, szórakozzak, élvezzem az egyetemista éveimet. Az egyetem mellett én nem is tudtam volna elmenni dolgozni, mert semmi kapacitásom nem maradt rá. A szüleim kifizették az alap szükségleteimet, azon felül pedig tudtam azért magamnak is finanszírozni ezt-azt (ösztöndíjak, ajándék pénzek stb.). Nekem ez elég volt. Aztán csúsztam és utána végül én döntöttem úgy, hogy elmegyek dolgozni, mert szerettem volna más jellegű tapasztalatot is szerezni, picit szakmaibb közegben lenni, új ismeretségeket szerezni, új ingerekkel találkozni, új dolgokat tanulni stb. Nekem ez sokat segített pl. az egyetem elvégzésében is, mert végre nem ugyanazok az emberek és problémák vettek körül, nem csak az egyetemi stressz kattogott a fejemben, egy új élmény volt az egész. Ugyanakkor én döntöttem mellette, én kerestem és választottam a munkát (nem is diákmunka volt, ami szerintem megint nem mindegy) és volt egy személyes motivációm is. Ha csak úgy “elzavarnak” dolgozni, akkor biztosan nem így éltem volna meg és biztosan nem is profitáltam volna belőle.